A mese főszereplője három jó barát, egy méhecske, egy veréb és egy sün. Az erdő, mező jól ismert állatai ők, ám mégis sokkal különlegesebbek, mint amilyennek eddig hittük őket. Gombóc, egy megfontolt, tapasztalt, kissé öregedő sündisznócska. Vele szemben, Csőrke,  fiatal, bolondos, néha kesze-kusza kisveréb. Kettejük egyvelege lehetne Szurka, aki  igen sokat megtanult már az életben, de ezek a tapasztalatok nem bölccsé, hanem inkább keménnyé tették.

Az ő történetük ott kezdődik, hogy egy váratlan esemény kapcsán összeismerkednek. Ettől kezdve mindig történik velük valami, ami összehozza a három barátot. Bár mindhárman más természetűek, mégis könnyen megszerethetőek. Az egyetlen közös vonásuk, hogy rettentő segítőkészek, ha bármelyikük bajba kerül. Baj pedig gyakran adódni fog az életükben, de ha másra nem, egymásra mindig számíthatnak. Ezenkívül sok kaland, nevetés, öröm is éri őket, amiből épp úgy tanulságot vonnak le, mint az emberek.

A mese úgy készült, hogy a rövid, tömör mondatokat a kisebbek is meg tudják érteni. A részekre osztás pedig egy-egy új kaland kezdetét szolgálja, valamint könnyedebbé válik tőle az olvasás és a megértés. A színek becsempészése pedig szintén a monotonitást próbálja ellensúlyozni, illetve vidámabbá teszi a tartalmat. Ezzel elsősorban a gyerek olvasóknak akartam örömöt okozni.

Kívánom, hogy az olvasás során a méhecske, a veréb és a sün ne csak egymás jó barátai legyenek, hanem az olvasó is váljon az ők barátaivá.