8. rész

2012.02.13.

 

 

 

A méhek naptár nélkül is jól tudják, hogy mikor van ideje a téli pihenésnek. Ha a természetben beköszönt a hideg, a kaptár valamelyik belső sarkában összebújnak és tavaszig melegítik egymást.

Azonban a didergősen induló ősz, meglepően kellemesre fordult át. Ezért a méhek még nem érezték idejét annak, hogy mozdulatlanná válva töltsék napjaikat a következő évig. A hordási időszak fáradtságát lustálkodás váltotta fel. Csak eszegettek, pihengettek, beszélgettek, semmi fontos dolguk nem akadt. Nyugodt, békés napok voltak ezek a méhek számára. Egészen addig tartott ez a nagy-nagy nyugalom, míg egy éjjel kaparászást nem hallottak a kaptárban. Nem tartott sokáig ez a kellemetlen zaj, csupán néhány percig. Azonban másnap, harmadnap, sőt még sok-sok napon át azt tapasztalták, hogy valaki bejár a kaptárba. Legutóbb már fényes nappal is bemerészkedett a tolvaj. Ez a valaki ugyanis megrágcsálta a lépes-mézüket, fogyasztotta a télire felhalmozott készletüket. Szurkának, akinek a nyugalom megteremtése volt az egyik feladata, nagy fejtörést okozott a tolvaj. Tudta, hogy egy ilyen mézdézsmáló teljesen fel tudja bolygatni a kaptár nyugalmát.

Egyik nap kifigyelte a rablót és meglátta, hogy egy egér az. Mérgében jól bele is csípett a kisegér fenekébe. Azonban ezzel nem vette el egérke kedvét a lopkodástól. Az egér továbbra is jött-ment a kaptárba, nagyon rákapott a mézre. Szurka már attól félt, hogy ez a rágcsáló még több egeret odacsődít és akkor aztán minden nyugalmuknak végeszakad. Ezért aztán egy napsütéses délutánon kirepült Szurka a kaptárból, hogy segítséget kérjen Csőrkétől. Pontosan nem tudta, hogy mit kellene tenni a kisegér elűzésére, ezért gondolta, hogy veréb barátjától kér tanácsot.

Csőrke örömmel fogadta a fészkében a méhet. Azt hitte, tavaszig már nem is fogja látni. Szurka elpanaszolta neki a lopkodó kisegeret. Aztán kérte Csőrkét, hogy találjon már ki valamit az egér ellen. Csőrke gondolata szerint valamilyen rácsra lenne szükség, amin az egér nem fér át, a méhek viszont igen. Tetszett az ötlet Szurkának. Azt viszont nem tudták, hogy miféle rácsot rakjanak a röpnyílásba. Ezért elindultak Gombóchoz, hátha jó tanácsot tud nekik adni.

Gombóc még szintén nem vonult téli álomra. Egy levélkupac tetején sütkérezett a késő őszi napsugarakban. Egészen elpilledt a nap melegében, már-már álomnak hitte Csőrke és Szurka megjelenését. Aztán Szurka elmesélte neki a baját. Beszéltek a rácsról is, ami feltartóztathatná az egeret. Gombóc szinte azonnal kitalálta a megoldást: - Apró gallyakkal rácsozzuk be azt a nyílást!

- Na jó, de mégis hogyan? - kérdezte a veréb.

- Rengeteg pici ágacska hever mindenfelé. A hátamon elszállítom a kaptárhoz. Te, Csőrke egyenként felviszed a nyíláshoz és sűrűn beszorítod az ajtó kivágásába. Szépen sorba beállítgatod a pálcákat. Épp csak annyi rést hagysz két pálca között, hogy a méhek átférjenek rajta.

-  Ez mekkora jó ötlet!  -  kiáltott fel Szurka, mert tényleg tetszett neki a gondolat. – Kezdjünk is neki gyorsan!

Így is lett. Gombóc hátát megpakolták kicsike ágakkal, aztán a rakománnyal elindultak a kaptárhoz. Csőrke és Szurka előre repültek, hogy értesítsék a méheket. Épp jókor érkeztek. Már két egér szemtelenkedett be a méhekhez, hogy lopják a mézet. A raj már nagyon haragos volt, amiért háborgatják őket. Hangosan berregtek és nyüzsögtek a kaptár belsejében. Szurka nehezen tudta megnyugtatni a rajt. Kérte, hogy csillapodjanak le, mert hamarosan meg lesz oldva az egér probléma. Egy-egy szurival kiűzte a két egeret, aztán nekiláttak a munkának.

Gombóc állt a kaptár oldalánál és türelmesen várta, hogy Csőrke szálanként felhordja a röpnyílásba az ágacskákat. Szurka irányította a munkálatokat, próbálgatta, hogy megfelelő-e a rés két pálca között. Ki-be repkedett, hogy lássa átfér-e minden egyes rács-ág között. Nagyon izgatott volt, hogy jól sikerüljön a munka és tényleg soha többé ne háborgassa őket egyetlen egér se.

Néhány óra múlva elkészültek a rácsozással. Tökéletesen megoldották a feladatot. Most már a raj is szépen lenyugodott, mert látták, hogy biztonságban vannak.

Azért a szegény, éhes egereket sem akarták élelem nélkül hagyni. Gombóc tüskéire egy nagydarab lépesmézet szúrtak és jó messze a kaptártól kitették az egereknek. Azt a darabot sokáig rágcsálhatják az egérkék. Aztán remélhetőleg a nagy távolság miatt nem fognak a méhek közelébe menni többé.

Szurka, Csőrke és Gombóc sötétedésig beszélgettek. Azt gondolták, hogy a közelgő tél miatt hónapokig nem fognak találkozni, ezért szinte búcsúzkodtak egymástól. Ha tavaszig valóban nem találkoznak, nagyon fognak hiányozni egymásnak.