Kézműves bemutatkozások
2012.09.11.
Pontosan egyetlen napja maradt Csőrkének arra, hogy rávegye Félixet a hazautazásra. Már többször próbálta meggyőzni, hogy a meleg esőerdőben van a helye, de Félix minden egyes alkalommal megsértődött, ha szóba került az utazás. Legutóbb is annyira dúlt-fúlt, hogy minden erdőlakónak borsot tört az orra alá. Bosszút akart állni az állatokon, közben pedig még jobban rontott a helyzetén. Már senki nem akadt, aki szerette volna. Csőrke is csalódott benne és már képtelen volt barátként tekinteni rá. Nem elég, hogy szégyent hozott rá, de egyszerűen kezelhetetlenné vált Félix. A veréb hiába igyekezett a szépre, a jóra tanítani a papagájt, Félix egyszerűen nevelhetetlennek bizonyult. Ez is azt erősítette Csőrkében, hogy Félixnek el kell mennie az erdőből.
Csőrke elrepült a városba. Az állatkert fölött kőrözött és törte a picinyke fejét, hogy Félixet miképpen utaztassa vissza az esőerdőbe. Képtelen volt okos ötletet kitalálni. Elkeseredetten gubbasztott le egy fa ágára és lógó csőrrel bámulta a nyüzsgő embereket az állatkertben. Néhány perc múlva két galamb is helyet foglalt az ágon, Csőrkétől néhány madárlépésre. A két galamb, beszélgetésbe kezdett. Csőrke nem figyelt rájuk, túlságosan lefoglalták a saját gondolatai. Ám egy különös mondat mégiscsak eljutott a füléig és erre rögvest felkapta a fejét.
- Az egyik macao egy anya, a másik meg a lánya. – ezt mondta az egyik galamb. Csőrke feléjük fordította a fejét és egyet ugrott is az irányukba, hogy jobban hallja a beszélgetést. – A megszökött macaonak az anyja és a testvére jönnek. Az anya azt hiszi, hogy találkozni fog a fiával. Az a bolond meg megszökött. – a galambok vihogni kezdtek. Csőrke hevesen pislogott a szemeivel. Roppantul felkeltették a figyelmét az elhangzott mondatok. Biztos volt benne, hogy Félixről és az ő anyjáról, lánytestvéréről van szó.
- Bocsánat! Elnézést! Jól hallottam, hogy az elszökött macao anyja és a testvére jönnek az állatkertbe? – kérdezősködött a kis veréb.
- Jól hallottad! Holnap érkeznek! Repülővel. – felelte az egyik galamb és valamit sutyorogni kezdett a másikkal. Csőrke úgy érezte, hogy róla beszélnek. Nem volt kíváncsi a pöffeszkedő galambok vihogására. Ráadásul megtudta amit akart, ezért máris elröppent. Száguldott vissza az erdőbe. Feltétlenül beszélni akart Félix- szel.
A papagájt nagy munkában találta. Éppen téliesítette a lakóhelyét. Szalmával, levelekkel, mohával tömte teli. Sürgött-forgott megállás nélkül. Még Csőrkét sem vette észre, csak amikor ráköszönt.
- Szervusz Félix! Mit csinálsz?
- Próbálok minél melegebbet csinálni a házamba. Ha már itt vagy, segíthetnél.
- Hát én csak egy percre ugrottam be.
- Gondolhattam volna, hogy nincs rám időd! Mostanában te is csak egy köszönésre ugrassz be hozzám. – panaszkodott sértődötten a papagáj. Csőrke mondhatta volna, hogy az egész Félix hibája. Meg azt is, hogy ő tehet róla, hogy senki nem szereti. Ám most nem volt kedve megint vitatkozni vele, ezért rögvest rátért arra, amiért odasietett.
- Van egy jó hírem, ami neked is tetszeni fog!
- Na, most ugyan mit találtál ki, hogy elűzz innen? – morogta Félix.
- Nem találtam ki semmit. A városban voltam és nagyon jót hallottam. Tudod kik érkeznek az állatkertbe holnap?
- Nem és nem is érdekel. Az egész állatkertről nem akarok hallani. Örülök, hogy eljöttem onnan. El is akarom felejteni, hogy valaha ott laktam. Jobb ha erről nem is beszélünk többet!
- Két macao érkezik. Az édesanyád és a lánytestvéred. Pontosan holnap.
Félix megdermedt. Kihullottak a csőréből a levelek, kiguvadtak a szemei.
- Az anya és a nővérem? – kérdezte megdöbbenve.
- Igen, a családod. És azt remélik, hogy találkozni fognak veled.
Félix csak tátogott, nem talált szavakat. Ugyan még kicsi volt, amikor elszakították a családjától, de mindenkire jól emlékezett. Az egész család, a rokonok, az ottani élet mind-mind a fejében voltak még. Rossz napjaiban mindig a családja emlékével vigasztalta magát.
- Találkozni akarok velük! – vágta rá türelmetlenül. – Ezer éve nem láttam őket.
- Holnap érkeznek. Ha ügyesek leszünk, a közelükbe tudsz kerülni.
- Legyünk ügyesek, jó? Legyünk nagyon ügyesek, csak találkozhassak velük. Kérlek Csőrke, kérlek! Segíts, hogy ez sikerüljön! – könyörgött a papagáj és még a könnyei is kibuggyantak örömében.
- Kora reggel oda megyünk és egy fáról figyeljük az érkezésüket. Aztán valahogy odasurransz, hogy beszélni tudj velük. Rendben?
- Rendben. Jaj, muszáj látnom őket. Borzasztóan akarom!
- Segíteni fogok. – bólogatott a veréb és nagyon büszke volt magára, hogy ekkora örömmel tudta eltölteni a papagájt. Annak meg főképpen örült, hogy jóra fordultak a dolgok. Mégiscsak reményt látott arra, hogy Félix elutazzon.
Csőrke szerette volna elmondani a jó hírt Szurkának és Gombócnak is. Ám a méh már jó ideje nem mozdult ki a kaptárból. Gombóc is mélyen elbújva pihengetett az avar alatt. Velük tavaszig már nem tudott találkozni, ami miatt Csőrke egy kicsit szomorkásan érezte magát. Jó lett volna beszámolni nekik, hogy miképpen alakulnak a dolgok Félix- szel. Ezt azonban tavaszig el kell halasztania. Leghamarabb rügyfakadáskor tud mesélni nekik a történésekről. Azon a tavaszon, amikor Félix már nem lesz a tölgyes és gesztenyés erdő lakója, hanem a meleg brazil őserdőt fogja lakni. Visszakerül az igazi otthonába, a szerető családjához, a régi életéhez. Csőrke rettentően örült, hogy Félix már csak egy papagájlépésnyire állt attól, hogy elhagyja az országot. Ám még egyetlen akadálykő előttük állt: a becsempészés. Félixet valahogyan be kell juttatni abba a járműbe, ami visszautaztatja a meleg őshazába. Ettől az egy próbatételtől még félt Csőrke, ezért éjszaka alig tudta lehunyni a szemét. Remélte, hogy az a jóságos tündér, aki eddig is olyan sok segítséget nyújtott, az utolsó napban sem hagyja cserben.
34. rész- HAMAROSAN!