Kézműves bemutatkozások
2012.06.14.
Persze, hogy az állatok is szeretnek versengeni. Nincs is annál izgalmasabb dolog, mint összemérni az erejüket, ügyeskedni a másikkal szemben. Ha csak el nem felejti valaki megszervezni, egyébként minden évben összejön az erdő apraja és nagyja, hogy versenybe szálljanak egymással.
Tavaly nyáron volt utoljára futóverseny, amit a varangyos béka nyert. Béka úr, azóta is pöffeszkedett a dicsőségtől. Nem is hitte, hogy bárki elveheti tőle a győzelmét. Azért is hirdette meg újból a versenyt, hogy bemutassa, ő legyőzhetetlen. Meg akarta mutatni, hogy nincs nála gyorsabb állat az erdőben.
Egy nyári délutánra toborozta össze az érdeklődőket egy árnyékos tisztásra. Igen sokat összegyűltek, de inkább csak nézőnek. Alig-alig akadt valaki, aki elég bátor volt versenybe szállni az aranyérmes békával. Csupán hét állat gondolta azt, hogy gyorsabb és ügyesebb futó nála.
Az ürge mindenképpen meg akart mérkőzni vele. Tavaly egy szőrszálon múlott, hogy lemaradt az első helyről. Bosszankodott is eleget rajta. Ha nem botlott volna el egy faágban, bizony az övé lett volna a dicsőség. Ráadásul jó ideig a kerge fácánt is kerülgetnie kellett. Csak nagy nehezen tudta kielőzni a jobbra, balra cikázó fácánkakast. Igen, a fácán uraság is nagy esélyes volt a győzelemre a tavalyi versenyen. Hosszú ideig a béka mögött szedte a kapirgálóit. Ám hamar kifáradt. Sorra leelőzték a versenytársak, és végül az utolsó helyezést érte el. Sokat edzett azóta, hogy megszerezze az elsőséget. Komoly ellenfelének tartotta a tücsköt, aki már egy évvel ezelőtt is jó formában volt. Egészen a harmadik helyig feljutott, azaz felpattogott. Pedig senki nem hitt benne. Azt gondolták, hogy egy parányi szökkencs nem bírja a hosszú távot. Ám kiderült, hogy ugrólábaiban igencsak edzett izmok feszülnek. Meg is óhajtott próbálkozni a versenyzéssel újra.
Néhány újonc is feliratkozott a versenyre. Tavaly, még fiatal kora miatt nem indulhatott a „rettenetes”-nek becézett mókus. Az elmúlt egy év alatt érett, felnőtt legény lett és állítólag még rettenetesebb. A tempója őrült szélsebes. Tartott is tőle mindenki, csak a felfuvalkodott béka nem. Új versenyzőnek számított a görény is, akinek őszintén szólva, senki nem örült. Azt nem tudták, hogy mennyire jó futó, de azt igen, hogyha kiereszti a bűzét, akkor mindenkinek futnia kell. Valószínűleg akkor a csigán kívül mindenki elrohanna. Csak hát a csiga nem érzi a szagokat, meg futásra sem igazán képes, viszont részt akart venni a versenyen. Mindenki megdöbbent, hogy csiga bácsi futóversenyen óhajt indulni. Kuncogtak is rajta néhányan. Ám a szabály szerint bárki rajthoz állhat, fajtól függetlenül. Csak egy kivétel akadt: a sáska. Ő tavaly csúnyán csalásra adta magát. Eleinte futott, később szökdelt, mikor meg már jól lemaradt a többiektől, repülni kezdett. Azonnal kizárták a játékból. Büntetése: két év eltiltás mindenféle versenytől. Ezúttal csak nézőként volt jelen.
Az utolsó új belépő egy tüskésállat volt. Gombócról, a sünről van szó, akit a kíváncsiság hajtott. Nem az első helyre vágyott, csak látni akarta, hogy van-e olyan gyors, mint a tücsök vagy a mókus. Egy jó mókának vélte a dolgot, ezért indult el a futóversenyen. Két jóbarátja, Csőrke és Szurka sem maradtak otthon. A méhnek meglehetősen komoly feladata volt ezen a délutánon. Ő indította a rajtot, és a célnál is neki kellett felügyelni a befutók sorrendjére. Persze ezt az összetett munkát a rajjal együtt vállalta el.
Miután minden versenyző feliratkozott a hangyánál, rajthoz álltak. Egy elfektetett ág jelölte az induló vonalat. Mögötte sorakozott fel a felfuvalkodott varangyos, a fürge ürge, a villám fácán, a csupaizom tücsök, a rettenetes mókus, a félelmetes görény, a nem ellenfél csiga és a tüskés sün. Így indult el nyolc állat, hogy versengjen egymással. A méhcsapat a magasba emelkedett. Fokozódó zümmögést hallattak, és amikor már úgy zümmögtek, hogy az már fájdalmas volt, indultak a futók.
Futni, ugrálni, csúszni, mászni szabadott. Tiltott volt a repülés. Figyeltek is nagyon a fácánra és a tücsökre, hogy betartják-e a szabályokat. Mikor megindultak a futók, a nézők a futópálya szélén haladtak velük, hogy minden pillanatát jól lássák az eseményeknek. Szurka a rajjal a magasból követte a történéseket, hogy egyetlen szabálytalanság se forduljon elő. Pontosan húsz gólyalábnyi volt a távolság, amíg a fordulóhoz értek. Egy kidőlt fa jelölte ezt a helyet. Ott megfordultak a versenyzők, és újabb húsz gólyalábnyi út volt visszafelé. Mivel mindenki a futókra figyelt, és haladt velük együtt, a rajtvonal néptelen maradt. Egyetlen lény maradt ott magára, a csiga bácsi, aki eleinte nagy sebességgel próbálta felvenni a tempót a többiekkel. Ám hamar rájött, hogy estére se érne még a fordulóig se, ezért támadt egy remek ötlete. Megfordult hát a rajtnál. Olyan pózt vett fel, mintha éppen célba érne. A tapogatóit is lekonyította, lihegett, nyöszörgött, mintha igen kifáradt lenne. Mikor a versenyzők már a visszafelé utat tették meg, csiga bácsi egy-két tyúklépésnyire volt a céltól. Harsogtak a nézők, mindenki szurkolt valakinek. Közelítettek a célba a versenyzők. Elől a megint nagyon gyors béka. Nyomában lihegett az ürge. Szinte az ürge mellett szökdelt a tücsök és szaporázta lábait a mókus. Kissé lemaradva kapkodta a kapirgálóit a fácán, és ugyancsak vele együtt loholt a görény. A sün meglehetősen hátul maradt a többiektől. Szinte csak sétált, elég kimerültnek látszott.
Már-már célba értek. A méhek elhelyezkedtek a célvonal mellett, s ekkor látták, hogy csiga bácsi épp bevánszorog a célba. Mire a béka megérkezett, nyomában a többi versenyzővel, a csiga már ott pihegett. Sorra érte el a végvonalat az ürge, a tücsök, a fácán, aki mégiscsak leelőzte a mókust. A mókus után a görény, és legvégül a sün fejezte be a versenyt. Akik később érkeztek, mind kíváncsi volt rá, hogy ki lett az első. Szurka hamar ki is hirdette a győztest. Mindenkinek leesett az álla, mikor a csiga nevét mondta. Még a pöfeteg béka sem talált szavakat a meglepetéstől. Szurka bizonygatta, hogy nem csalás, nem ámítás, az egész raj látta, hogy a csiga lépte, azaz csúszta át a célt elsőként. Mindenki értetlenül állt a dolog előtt. Ám ha ő lett az első, hát övé a babérkoszorú, amit a galambok fontak. Igaz, nem tudták a csiga nyakára tenni, mert fáradtságra hivatkozva, behúzta magát a házába. Persze csak azért tette, hogy ne lássák rajta, hogy kuncog a trükkjén.
Aznap este mindenki azt próbálta megfejteni, hogy miképpen tudott gyorsabb lenni a csiga mindenki másnál. Még a sokat tapasztalt sün is csak a fejét vakargatta a tanácstalanságtól. Csőrke javasolta, hogy meg kell ismételni a versenyt, mert szerinte valami szabálytalanság történhetett. Szurka is erre gondolt, bár ő a saját szemével látta, hogy a csiga lett az első. Elhatározták, hogy másnap felkeresik és egy visszavágóra felkérik. Persze kereshették már. A csiga reggelre árkon, bokron túljutott, miután sikeresen lóvá tette az erdő valamennyi állatát.
