Kézműves bemutatkozások
2012.01.14
A legközelebbi találkozás ugyanolyan váratlan volt, mint a megismerkedésük. Nem is kellett olyan sokat várni rá. Csupán néhány napot.
Gombóc, a sün folyton gyűjtögetett. Járta a parkokat, erdőket, mezőket, hátha valami különlegesre bukkan. Hiszen csigát, bogarat mindenhol találni, viszont a friss gyümölcs mindig rettentően csábította. Amint így járt-kelt a természetben egy frissen kioltott tűzrakó helyre bukkant az erdei tisztáson. Kirándulók piknikeztek ott és nagy kupac szemetet hagytak a füstölgő parázs mellett. Gombóc arra gondolt, hogy a szemétben finomságot találhat. Odaballagott a hulladék kupachoz. Az orrával túrta szét a szemetet és közben erősen szimatolt. Jó szaglása segítségével megérezte, hogy ebben a kupacban szamóca is van. Megtalálta az oldalára fordult dobozt, amiből áradt a szamóca illat. A doboz belsejében ott lapult néhány szem löttyedt, csúnyácska szamóca. Látványnak nem volt valami szép, de az illata elkápráztatta Gombócot. A sün szép lassan betotyogott a doboz belsejébe, hogy megszerezze a gyümölcsöket. A mély doboznak bejutott egészen az aljáig. És akkor mi történt? A kalandnak az lett a vége, hogy a doboz a talpára fordult és a sün az alján maradt. Apró lábai miatt nem volt egy mászóbajnok, a magas falú dobozból képtelen volt kijönni. Így hát ott kucorgott a kipréselt szamócák között és türelmesen várta, hogy történjen valami. Lehetőleg ne jöjjön se macska, se kutya, de még ember se. Az emberek mindig babusgatni akarják a sünöket, ő pedig ezt annyira nem szerette. De akkor ki fog rajta segíteni?
Természetesen egy barát fog segíteni. Az történt ugyanis, hogy a 3514-es kaptár méhraja épp a tisztás fölött repült át. A vezető, Szurka rögtön meglátta a szemétkupacot a magasból. Lassítást parancsolt a rajnak. Tettek egy kört a tűzrakóhely fölött, mert valami furcsát látott. Igen jól látta, egy sün mozgolódott egy dobozban. Hiszen ez az ő sün barátja, Gombóc!
A rajt levezényelte a fűbe pihenni, ő maga pedig leszállt a doboz peremére és bekiáltott a barátjának: - Hahó Gombóc! Te mit csinálsz ott?
- Oh, Szurka! Te vagy az? Nagy bajba kerültem. Pedig csak néhány szem szamócára vágytam.
- Mindjárt segítek én rajtad. Felborítjuk ezt a dobozt a rajommal.
- Remek ötlet!
Szurka utasította a rajt, hogy repüljenek neki a doboznak, aminek következtében a doboz fel fog borulni, a sün pedig ki fog jönni. Azonban a terv nem sikerült. Hiába voltak több ezren, nem tudták elborítani a dobozt. Csak billegtették, de segítség kellett volna még. A szerencse pedig meghozta a segítséget. Csőrke, a szürke veréb épp arra járt. Mindig sietett, de a nagy gyorsaságában mégis észrevette a tisztáson a barátait. Hamarjában leszállt melléjük.
- Szervusztok! Hát ti mit csináltok itt?
- Nos mi épp Gombóc kiszabadításán dolgozunk. Igazán segíthetnél te is! - nem kérés volt ez Szurkától, hanem inkább a tőle megszokott parancs.
- Jól van. Akkor próbáljuk meg együtt. - felelte a veréb. Újra bevetették minden erejüket. Csőrke is keményen nekifeszült a doboznak. A közös erő meghozta a sikert, a doboz megint az oldalára borult. Gombóc már nem is törődött a szamócákkal. Megköszönte a segítséget és igyekezett a sűrűbe elvonulni. Nem szeretett hosszú ideig a tisztáson lenni. Az túl veszélyes egy kicsi sünnek. Csőrke és Szurka is elmentek a dolgukra.
Örültek ennek a találkozásnak, csak megint azt nem beszélték meg, hogy mikor találkoznak legközelebb.
