Kézműves bemutatkozások
Gombóc egy ideje nem érezte jól magát. Nem volt beteg, hiszen jó egészségnek örvendett. Inkább arról a kellemetlen érzésről volt szó, ami napok óta vakarózásra kényszerítette. Kezdetben csupán a hátsó felét csiklandozta valami. Ez az érzés még éjjel sem hagyott nyugtot neki. Folyton arra ébredt, hogy viszket a feneke. Nem győzte mindenféle kemény dologhoz dörgölni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, a viszketés felhúzódott a hátára is. Egy perc nyugta sem volt a folytonos vakarózástól. Aludni már egyáltalán nem tudott és ez bizony nyugtalanná tette. Folyton ideges és fáradt volt. Örült is, hogy sem Szurka, sem Csőrke nem lábatlankodnak körülötte. Cseppnyi kedve sem volt társalogni velük. Meg azt sem akarta, hogy ilyen állapotban lássák. Inkább magányosan bolyongott az erdőben és várta, hogy megszabaduljon a kellemetlen viszketéstől.
Ez az érzés azonban nem óhajtott elmúlni. Igen gyorsan ráterjedt az egész testére és még az orra hegye is viszketett. Állandóan dörgölőzött, csúszott-mászott a fűben csak hogy csillapítsa a viszketést. Ilyen cefetül még sosem érezte magát. Nagyon bosszankodott és nagyon szenvedett. Az volt az érzése, hogy segítséget kell kérnie, mert egyedül nem tudta megoldani a bajt. Valakit meg kell kérnie, hogy vizsgálja meg.
Talán megérezte Szurka, hogy szükség van rá, mert elvetődött Gombóchoz. Rögvest felismerte, hogy valami nincs rendjén a sünnel. Barátja nyúzott volt, sápadt és kuszán álltak a tüskéi. Úgy nézett ki, mint aki ezer éve nem tisztálkodott. Nagyon-nagyon elgyötört állapotban volt Gombóc. Elárulta Szurkának, hogy régóta viszketés kínozza, amitől percnyi nyugta sincs. Egyetlen pont sincs a testén, ami ne csiklandozódna. Ettől az érzéstől pedig már teljesen kikészült.
- No, majd én megnézem, hogy mi a hiba! – mondta Szurka. Felrepült Gombóc hátára és befurakodott a tüskéi közé. A sün rázkódni kezdett, amint méh barátja ide-oda futkosott a tüskéi között.
- Mit látsz? – érdeklődött Gombóc. Szurka nem felelt. Még vizsgálódott. Gombóc feje búbjától a farka hegyig átnézett minden pontot. Még a hasán is végig csimpaszkodott, hogy alaposan felmérje a problémát. Jól átfésülte Gombóc minden porcikáját. Csak sokára bújt ki a tüskék közül. A fűre pattant és megigazította a csápjait és a szárnyait.
- Nos, az a helyzet kedves Gombóc, hogy te bolhás vagy. – jelentette ki a méh. Elkezdte rázogatni magát, nehogy az ő testén is megtelepedjen egy-két bolha.
- Bolhás? Ne viccelj már velem! – Gombóc erősen elcsodálkozott a hallottaktól. Sőt, egy kicsit meg is ijedt.
- Ez nem vicc. Hemzsegnek benned a bolhák.
- Jóságos ég! Hogyan űzhetném ki őket?
- Egy módszerről tudok. Egy jó alapos fürdőt kell venned. Meg kell mártóznod a vízben egészen a fejed búbjáig. – közölte vele a méh. Gombóc szemei kigúvadtak. Ő meg a víz ősi ellenségek. Az teljesen kizárt, hogy vízbe menjen. Még csak a víz közelébe sem óhajtott menni.
- Ó, nem, az nem lehetséges. – tiltakozott Gombóc és erősen ingatta a fejét, hogy ő ugyan nem megy bele a vízbe.
- Ha nem fürdesz meg, örökre bolhás maradsz. Ráadásul nem fogok veled barátkozni, mert félek, hogy elkapom tőled. Azt hiszem, Csőrke is messziről el fog kerülni. Szerintem ő sem akar bolhás lenni. Na, mit szólsz ehhez? Nem kéne mégis csak fürödni?
- Nem. Félek a víztől. – tudatta Szurkával. Közben azon töprengett, hogy mi más megoldás akadhatna a bolhák ellen a fürdésen kívül.
Szurka széttárta a lábacskáit, jelezvén, hogy a fürdés az egyetlen jó megoldás. Közben megérkezett Csőrke is és megtudta a hírt. Igaz, fogalma sem volt róla, hogy mi az a bolha. Ám ha Szurka azt állítja, hogy fránya egy bogarak, akkor az biztosan úgy van. Ezért Csőrke is biztatni kezdte a sünt, hogy fürödjön meg. Gombócnak menni kell a patakhoz és kiáztatni a bolháit. Ettől a gondolattól Gombóc majdnem sírva fakadt. Olyat kell tennie, amit egyetlen porcikája sem kíván. Ám ha ez az egyetlen módja, hogy megszabaduljon a kínzó viszketéstől, akkor fürödnie kell.
Így hát hármasban elballagtak a patakhoz, hogy Gombóc a füle hegyéig megmártózzon. Nagy bátorságot tanúsítva tipegett bele a vízbe. Ez volt az első fürdése. Az első alkalom, hogy mély vízbe lépett. Csőrke és Szurka a partról izgultak a barátjukért. Szurkoltak neki, hogy legyen elég bátorsága az alapos fürdéshez.
A patak sekély partján kifejezetten kellemes volt a víz, amit a napocska már langyosra átmelegített. Gombóc egyre beljebb lépkedett. Rájött, hogy nem is olyan rémes a víz, mint ahogy gondolta. Minden lépése egyre határozottabb volt. Minden lépésével egy-egy újabb darabja hullott le a félelmének. Nagyon ügyesen haladt befelé a patakba, már alig látszódott a vízbe. Aztán hirtelenjében eltűnt, mintha lerántották volna. Csőrke ugrott egyet ijedtében, még csippantott is. Szurka nem esett ilyen könnyen rémületbe. Semmi rosszra nem gondolt. Látott ő már úszó sünt. Jól gondolta, Gombóc nem veszett a vízbe. Máris a felszínre bukkant a feje és vidáman kikiabált a barátainak.
- Remek ez a víz! És tudok úszni is! – Jókedvűen ficánkolt a vízben. Életében először fürdött és rettentően tetszett neki. Nem is gondolta, hogy ilyen jól fogja érezni magát. Idáig azt hitte, hogy a víz borzalmas. Hideg, mély és ráadásul úszni sem tud. Most meg azon kapta megát, hogy úgy mozog a vízben, mint egy hal. Majd kicsattant jókedvében.
- Azt hiszem, Gombócnak nem ez lesz az utolsó fürdése. – állapította meg Szurka és nagyon boldog volt, hogy Gombóc megkedvelte a vizet. Mikor a sün kijött a partra, nem győzte dicsérni a vizet. Kedve lett volna visszamenni a patakba. Ám már esteledni kezdett és azt gondolták, hogy a sötétben nem lenne biztonságos fürödni. Azt azonban máris megígérte a barátainak, hogy ettől a naptól kezdve rendszeresen megmártózik a patakban. Benne bizony többé egyetlen bolha sem fog ficánkolni. Tisztább lesz a legtisztább sünnél is.
Ezen az estén végre nyugodtan tudott aludni. Alaposan kipihente magát, amitől a hangulata újra a régi lett. Mivel megint jól érezte magát, újra szívesen múlatta az időt Szurka és Csőrke társaságában. Ráadásul nagyon hálásnak érezte magát a barátai iránt, amiért megkedveltették vele a vizet.
