Kézműves bemutatkozások
2012.03.07.
Ez a festékes történet annyira mókásra sikeredett, hogy mikor hetek múlva összetalálkoztak, csak erről beszélgettek. Utólag már persze nevettek a butaságukon és rettentően viccesnek találták, hogy hetekig kék színben pompáztak. Túlestek azon a bántáson, hogy sokan csúfolódtak rajtuk. Papagájnak, bálnának, felhőnek nevezték őket. Akkor ezek a csúfolódások nagyon rosszul estek Gombócnak és Csőrkének. Most viszont csak nevettek az egészen. Nevetett rajtuk Szurka is és bevallotta, hogy egy picit őt is csábította a kék festék. Ha nem lenne vezérméh, bizony ő is megmártózott volna a festékben. De egy tekintélyes vezető nem tehet ilyet, ugyebár.
Ahogyan sétálgattak az erdőben és a festékes történeten kacagtak, belebotlottak egy botba. Egy hosszú, szikrázóan fényes pálcaféle volt. Első látásra megijedtek tőle. Nem szokványos dolog az ilyesmi egy erdőben. A legbátrabb, aki mindig szeret hősködni – azaz Csőrke – megkoppintotta a pálcát a csőrével. Ekkor hangos csengetés támadt. Mindhárman meghátráltak. Ez aztán a fura dolog!
A csilingelés elhalkult és egy picurka szárnyas lény termett előttük. Hasonlított egy pillangóra. Ez a kis pillangóféle bogár felkapta a pálcát a fűből.
- Jaj, de remek! Megtaláltátok a varázsbotomat. Órák óta ezt keresem. Még jó, hogy beleépítettem ezt a varázscsengést. Így legalább megtalálom. Persze csak akkor ha valaki megérinti. – örvendezett a lényecske – Hát ti kik vagytok?
Gombóc, Szurka és Csőrke szólni sem tudtak. Varázsbot? Varázscsengés? Ruhába bújt pillangó? Ez csak egy álom?
- No, mi a baj? Csak nem megijedtetek tőlem? Oh, hát nem bántok én senkit sem. Én egy tündér vagyok. Egy jó tündér. Mert tudjátok vannak rossz tündérek is. A rossz tündérek csapdákat állítanak. Én viszont kívánságokat teljesítek. – a három barát még mindig elvarázsoltan álltak a tündér előtt. Alig fogták fel, hogy mit mond a tündér. Ez az egész túl érthetetlen volt nekik. – Na jó, kívánhattok egyet, amiért megtaláltátok a pálcámat. Legyen az bármi, rögtön teljesítem.
Ettől a mondattól felocsudtak. Ha kívánni lehet, akkor aztán nekik regiment kívánságuk van. Csőrke kihúzta magát és már ki is vágta a kérését.
- Egy végtelen hosszú földigilisztát kérek.
- Nono! Jó ötleteim nekem szoktak lenni, úgyhogy én kívánok! – veszekedett vele Szurka.
- Fiúk, én vagyok hármunk közül a legidősebb, úgyhogy nekem kell kívánni. – vélekedett ekképpen Gombóc.
- Nekem viszont feleségem van. Ezért az én kívánságomnak kell teljesülni. – vitatkozott velük Csőrke.
- Nekem pedig népes családom van. Én olyat kívánok, amivel nekik is jót teszek. – feleselt újra Szurka.
- Figyeljetek, nektek még bőven van időtök a kívánságokra. Én viszont öreg vagyok. Had teljesüljön az én vágyam! – próbálta őket meggyőzni a sün. Azonban nem tudtak megegyezni. Mindegyikőjük mást akart kérni a tündértől. Estig elvitatkoztak volna, ha a tündér nem avatkozik bele a veszekedésükbe.
- Várjatok, várjatok! Ez így nem lesz jó. Egyetlen egy közös kívánságra van szükség. – épp csak kimondta ezt a tündér és azok hárman megint veszekedni kezdtek. Már egyáltalán nem úgy néztek ki, mint három jó barát. Annyira összeszólalkoztak, hogy már majdnem verekedés kerekedett. Még soha nem viselkedtek egymással ilyen durván. Szurka azzal fenyegetőzött, hogy mindenkit megcsíp a fullánkjával. Gombóc duzzogni kezdett, amiért nem ő kívánhat. Csőrke pedig kiterjesztett szárnyával csapkodott, így akarta megfélemlíteni a többieket.
Mivel nem tudtak megegyezésre jutni, a tündér előállt az ötletével.
- Nos, úgy döntöttem, hogy én kívánok helyettetek. Most szépen elalszotok. Mikor felébredtek, egy álomnak fogjátok hinni a velem való találkozást. Semmire nem fogtok emlékezni abból, ami itt történt. Ez lesz a legjobb megoldás. – a tündér a magasba emelte a pálcáját. Kőrözött vele a levegőben aztán megrázta. A pálca csilingelt. Addig csendítette, míg a három állat el nem aludt.
Csupán néhány percig szundikáltak. Mikor felébredtek, nagyon meglepődtek azon, hogy hogyan kerültek egymás mellé. Szurka azt mesélte, hogy egy tündért látott álmában. Gombóc és Csőrke is ugyanezt álmodták. Ezt nagyon érdekesnek találták. Azt próbálták megfejteni, hogy miért aludtak el séta közben. Azon is sokat töprengtek, hogy miképpen álmodhatták mindhárman ugyan azt. Egészen sötétedésig beszélgettek erről a különös álomról.
A tündér, aki egy fa mögé bújva hallgatta őket, nagyon megkedvelte ezt a három állatot. Remélte, hogy találkozik még velük valamikor. Szerette volna teljesíteni mindhármójuk kívánságát. Persze csak külön-külön.
