Emília blogja
        A méhecske, a veréb és a sün kalandjai
                    Kézműves bemutatkozások
MENÜ


Kedves Látogató!



függ2Ez a "doboz" egy - véleményem szerint - jó cél érdekében jött létre.

Nagy örömmel és tisztelettel mutatok be olyan személyeket, akik kimagaslóan tehetségesek valamilyen művészeti ágban, vagy akár több területen is példásan helyt állnak. Elsősorban a mai ipar- és népművészek bemutatását célzom meg, de azokról is írok, akik csak hobbi szinten köteleződtek el valamelyik mesterség mellett.

Szeretnék a magam eszközével, azaz az írással hozzájárulni ahhoz, hogy nagyobb fényt, több figyelmet kapjanak azok, akik minden idejüket és energiájukat egy hobbinak, egy kedvtelésnek vagy egy ritka szakmának, mesterségnek szentelnek.

Ezen a rovaton keresztül próbálom őket népszerűsíteni, illetve megmutatni minden érdeklődőnek, hogy mennyi ügyes kezű alkotó él közöttünk, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Szeretettel várok javaslatokat arra vonatkozóan, hogy kiről szülessen írás, illetve önjelöltek jelentkezését is szívesen fogadom.

Gyönyörködjünk együtt a művészek, alkotók, kézművesek munkáiban és ismerjük meg őket közelebbről!

Jó szórakozást!

2012.04.22.

 

 

Virág és forgács - bemutatkozik a Sántha házaspár

Kettejük története a legjobb példa arra, hogy rendíthetetlen kitartással és szüntelen szorgalommal a legnagyobb bajból is van kiút. Amikor egy család a teljes anyagi bizonytalanság mezejére sodródik, többféle út közül választhat a folytatást illetően. Beletörődhet a lassú vagy olykor meglepően gyors anyagi és erkölcsi lecsúszásba, vagy két keze és józan paraszti esze segítségével megkapaszkodik a legvadabb hullámok tetején. A Sántha házaspár ez utóbbi utat látta helyesnek. Igaz bizonytalanul, félelemmel és kétségekkel telve kezdtek bele életük megváltoztatásába, de mint a legszebb mesékben, a szorgalom és a kitartás meghozta a remélt jutalmat. Csodálatos kézi mesterségekben találták meg nem csak az örömüket, hanem a boldogulásukat is. A fiatalasszony kimagaslóan szép hímzéseket, a férje precíz fafaragásokat készít.

                      

A sepsiszentgyörgyi házaspár, Évi és Barni, amikor kilenc éve házasságra léptek egymással, még mindkettejüktől távol állt a kézművesség. Ám olyan fordulatot vett az életük, hogy úgymond muszáj volt valami mesterség után nézniük, hiszen két kisgyermekkel nem maradhattak egyetlen lej jövedelem nélkül. Évi még fiatal lány korában afféle szomszédi hagyatékként előrenyomott vászon terítőkre tett szert. Ezeket az akkor még különleges és Erdélyben nehezen beszerezhető terítőket sokáig őrizgette a szekrény aljában. Folyamatos csábítást érzett rá, hogy megpróbálkozzék a hímzéssel, de semmiféle hozzáértéssel nem rendelkezett, ráadásul nem is gondolt akkor még arra, hogy jól fog jönni, ha beletanul a mesterségbe. Teljesen spontán nyúlt a sokáig őrizgetett terítők után és belefogott a minták kihímzésébe. A próbálkozások egyre nagyobb sikert és kedvet hoztak számára a folytatáshoz. Egyre szebb hímzésekkel rukkolt elő, eközben a munka kikapcsolta, megnyugtatta és a szenvedélyévé vált. Amikor elfogyott a megrajzolt vászon, már azon törte a fejét, honnan kerítsen újakat, mert már hiányzott számára a hímzés. És ekkor jött a drága, szeretett férjének az a roppant ügyes ötlete, hogy ne terítőkbe gondolkozzanak, hanem annál nagyobba. Felvetett az ötletet, hogy Évi ruhákra hímezzen. Az ötletet megvalósítás követte. Így születtek sorra a szebbnél szebb kalocsai mintás, magyar népmesés, monogrammal ellátott blúzok, ingek. Sőt, egy Amerikából küldött uszályos estélyi ruhát is volt szerencséje kihímezni, amit eddigi munkája csúcspontjának tart. Nem csak Háromszéken és Magyarországon szerzett már magának sok rajongót és persze sok megrendelőt is, hanem eljutott már a híre Kuvaitba, Svédországba és az említett Amerikába is. Azt mondja, minden érdeklődővel szóba állnak és csak tökéletes darabot adnak ki a kezükből, félmunkát sosem végeznek.

         

Évi szeretett másik fele, Barni is mondhatni belecsöppent a fafaragásba. Ajándékképpen kezdett bele egy falióra faragásába. A meglepetés ajándék olyan jól sikerült, hogy családi, ismerősi körökben nagy elismerést váltott ki vele. Az internetre Évi munkái mellé Barni faragásai is kikerültek, és ahogyan jöttek az érdeklődők, úgy bővült a kínálata is. Utca névtáblák, házszámok, nemzeti és családi címerek, illetve a Nagy Magyarországot szimbolizáló emléktárgyak tartoznak a főbb irányvonalai közé. Juhar, éger, tölgy, hárs a főbb fa nyersanyagok, ezekből válogat az adott megrendelésnek megfelelően.

Nem hagyhatom szó nélkül az egymás iránt tanúsított szeretetüket és tiszteletüket. Már csak a közös fotóik láttán is rögtön meghatódik az ember, hogy minduntalan ölelik egymást, szeretettel fordulnak a másik irányába. Amikor pedig olvasom az internetes oldalukon közzétett bejegyzéseiket, ahogyan írnak egymásról illetve egymás munkáját dicsérik, kétségtelenül példaértékűnek jellemezhető a kapcsolatuk. Valószínűleg csak a kívülálló számára csodálatra méltó ez a mai világban ritkán tapasztalt házastársi megbecsülés, mert véleményük szerint nincs az egészben semmiféle varázslat, ez egyszerűen csak kölcsönös szeretet és őszinte tisztelet. Feltehetőleg a jó működő egységük is a segítségükre szolgál abban, hogy a szakmai sikereket hamarabb elérjék és megtartsák.

     

Igazából ez a hatalmas erőbedobás, amivel a majdnem teljesen széthullott életüket újraépítették, most már csendesebb vizekre segítette őket. Természetesen továbbra is a kétkezi munkánál szeretnének maradni. Jó érzés minden nap olyan szépet, egyedit és maradandót alkotni, amivel sok mosolyt és elégedettséget tudnak okozni a megrendelőiknek. Nagy büszkeség, amikor egy-egy hímzett ruhadarab első felpróbálásáról vagy egy faragott ajándéktárgy átvételéről készült fotóval lepik meg őket, mint készítőket. Ezek a köszönő, dicsérő levelek viszik őket előre és szüntelenül sugározzák az inspirációt a folytatáshoz.

Több fotó itt: https://www.facebook.com/evi.santha?fref=ts

                   http://haromszekifafaragas.blogspot.hu/

2013.10.24.

A porcelán kisasszonyok szabómestere-Kőteleky László

Aki kedveli és ismeri az 1800-as évek stílusvilágát annak nem lesz nehéz maga elé képzelni a bő harangszoknyákat, amelyek csípőben csodálatosan vékony hatást kölcsönöztek a hölgyeknek, a határozott dekoltálás pedig oda szegezte a tekintetet a szabad vállakra és a szép nyakra. Eszünkbe juthatnak régi, kosztümös filmek, amelyben a hölgyek nem csak irigylésre méltó alakkal rendelkeztek, hanem a ruhatáruk is nagy igényességről árulkodott. Rendelkeztek nappali, délutáni, estélyi, báli ruhákkal és ezek színben, anyagban, díszítettségben is különbözőek voltak. Az akkori kor hölgyei és természetesen az urak is roppant kifinomult ízléssel és eleganciával rendelkeztek, amiket ma sokan szeretnek felidézni képekben vagy filmek segítségével.

 Ennek a XIX. századnak a stílus- és érzésvilága fogta meg Kőteleky Lászlót is, aki szenvedélyes gyűjtőjévé vált a korabeli képeslapoknak és divatmagazinoknak. Ez a kosztümös világ annyira megragadta a maga eleganciájával, tisztaságával, kifinomultságával, hogy késztetést érzett arra, hogy átcsempéssze az akkori stílusirányzatot a mába. Ezt a vonzalmát és kedvtelését a babaruhavarrásban gondolta kiteljesíteni. A régi újságok adták az ihletet, hogy leképezze az ott látott rajzot, szabásmintát, később egy ruhafotó alapján megkezdte próbálkozásait a szabásban majd a varrásban. Mindent egyedül tanult meg, a saját próbálkozásai, sikerei, olykor sikertelenségei árán. A szakkönyvek, a fotók, a korabeli leírások és elkészítési instrukciók vezették az úton. Ahol elég hamar sikereket ért el. Az első megmutatkozása, amire egy kiállítás adott lehetőséget, máris olyan eredményt hozott a számára, ami inspirációt adott a folytatáshoz.

 2011-től számolja az igazi indulást, mert akkor határozta el, hogy teljes erőbedobással ruhácskákat fog készíteni. Pusztán a maga szórakoztatására, de minden szabadidejét erre áldozván indult neki eme hobbinak. Fontos kiemelni, hogy a ruhakészítés minden mozzanatát kézzel végzi, varrógépet nem használ. Így a munkafolyamat meglehetősen hosszadalmas, amely a szabásminta megtervezésétől a próbadarab elkészítésén át a kész kollekcióig tart. Nem csak a ruhát készíti el, hanem a hozzá passzoló kalapot, kiskabátot, vállkendőt is. Ráadásul a ruha alatt ugyanúgy ott van az alsószoknya, az alsónadrág, vagy az alsóing is, mint anno a viselőjükön.

 Anyaghasználtot illetően is a kornak megfelelő alapanyagokat használ: selyem, taft, batiszt, muszlin, magas minőségű pamutot. Emellett természetesen finom csipkét, bársonyt és selyemszalagot is felhasznál. Varrástechnikában a korabeli megoldásokat igyekszik visszahozni, hogy a legapróbb részletekig tükrözze az adott kor divatját. A porcelánbabái segítségével tudja igazán bemutatni az elkészült ruha szépségét. A babákhoz nagyon ragaszkodik, mint mondja nem csak modellek, hanem múzsák is számára.

Megemlítendő, hogy nem csupán a varrás áll közel a szívéhez, hanem más kézimunkákban is otthonosan mozog. Kötni, hímezni, horgolni is tud, csodálatos napcsipke terítőket és frivoltás (hajócsipke) alakzatokat is készít. Minden elkészített darabot fotóval dokumentál, amit az interneten található fotónézegető oldalon közszemlére is bocsájt. Érdemes megnézni, mert igen termékeny alkotóval találjuk szembe magunkat, aki az elmúlt 2-3 évben rengeteg kézimunkát alkotott.  Ezen szenvedélyéről a jövőben sem kíván lemondani. Ismert és elismert művésze szeretne lenni a ruhakészítésnek. Szívvel-lélekkel, szeretettel és nagy odafigyeléssel maradandót alkotni.

2013.10.15.                              

 

Gyöngykertészet, avagy fűzzünk gyöngyből virágot!-Katona Flórián

 

Igazán különleges és példaértékű, amikor valakinek, akinek a fél életén keresztül semmilyen kapcsolata nem volt kézműves foglalatossággal, egy sorsforduló után megélhetési forrásává válik a kézimunka. És nem is akármilyen fordulat volt ez, hiszen a víz-, gázszerelés, hegesztés, sofőrködés még csak köszönőviszonyban sincsen a gyöngyfűzéssel. Ha pedig még azt is számba vesszük, hogy ezt a gyöngyfűzési elhivatottságot egy férfi viszi végbe, akkor valóban nagyon érdekessé válik a történet.

 A szlovák származású, de ma Esztergomban élő Katona Flórián egy tragikus autóbaleset következtében kényszerült erre a hatalmas váltásra. Öt hónapot töltött kómában és a rehabilitáció ideje alatt kapott betekintést a gyöngyfűzésbe. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi szakmáihoz leromlott egészségi állapota miatt nem tud visszatérni. Még a kórházban töltött időszak alatt leste el a gyöngyfűzést, igaz a hölgy, aki tanítgatta, a nyakláncok irányába specializálódott. Flóri viszont a maga elképzelésére formálta a megszerzett tudást és virágokat kezdett megformázni.

 

Nem tétlenkedik, szinte minden létező dísz-, vad- és gyógynövényt megfűzött már. Tudását sem rejti véka alá, összegyűjtött alkotásaiból egy fotókkal illusztrált készítési útmutatót adott ki. Előbb a dísznövényekről, később a vadvirágok elkészítéséről írt könyvet, hogy bárki, aki kedvet és elhivatottságot érez a gyöngyözés iránt, könnyedén elkészíthesse bármelyiket. Az elmúlt években tökéletesre csiszolta a tudását, olyan amarillisz, gerbera, mikulásvirág, flamingó és sok-sok virágkülönlegesség került ki a kezei közül, hogy szépségük az eredetivel vetekszik. Szinte kimeríthetetlen kreativitással rendelkezik.

 

                                

Tudása azon kívül, hogy egy könyvön keresztül is átvehető, személyesen is elleshető. Általános iskolákban gyerekeknek oktatja a gyöngyfűzést, illetve nyári táborokban rendszeresen tart kézműves foglalkozásokat. Már a legkisebbek is el tudják sajátítani a fortélyokat, sok tanítványa komplett virágcsokrot egymaga tud elkészíteni. Nem kis öröm az, amikor elkészül egy rózsa vagy egy tulipán, hogy csak a legkönnyebbeket említsem. Egy majd’ 50 centis kúszó vagy csüngő virágözöntől pedig egyenesen lenyűgöződik készítő és csodáló egyaránt. Tulajdonképpen nincs lehetetlen sem méretben, sem színben, hiszen a mester minden virágot meg tud formázni, a színek tárháza pedig pusztán a választást nehezíti.

 

Megrendeléseket is szívesen teljesít, a vásárló elképzelésének megfelelően. Egyedi csokrokat készít bármilyen jeles alkalomra. Nem csak szálas virágokat készít, hanem cserepes gyöngynövényeket is. Ma már ezeknek a postázását is meg tudja oldani, hogy biztosan, épségben érkezzen a megrendelőhöz. Aki pedig önmaga szeretne megpróbálkozni a készítéssel, Flórián minden létező segítséget megad, mert jól tudja, hogy az elkészített gyöngy-virág fölötti öröm sokkal nagyobb, mint amikor egy élő növénnyel ajándékozzuk meg magunkat vagy szerettünket. 2013.09.30.

 

Házi kézműves nyalánkságok-Karsai Ágnes

A szigetbecsei Karsai Ágnes fiatal kora ellenére nagymamáktól megszokott elfoglaltságnak hódol. Vidéki otthonában lelkesen készíti a lekvár és szörp különlegességeket, amelyek igazi kézműves termékek, hiszen mindent kis számban, alapos gondossággal, és ami a legfontosabb: mesterséges adalékoktól mentesen készít. Nem pusztán a megszokott, mindenki által ismert ízek kerülnek ki a kezei közül, hanem többnyire különleges ínyencségek. Előszeretettel társít ízeket, gyümölcsöket házasít fűszernövényekkel, vagy akár alkohollal is megbolondítja a nyalánkságokat. Így születik a fahéjas-szilvapálinkás lekvár, a fűszeres körtelekvár, vagy a mézes levendula szörp.

  Ágnest a kezdetekről, a készítés folyamatáról és jövőbeli tervekről is kérdeztem. 

 "Az indíttatás idén májusban jött. Egy barátnőm foglalkozik hasonló dolgokkal, és épp egy miskolci hagyományőrző rendezvényre kísértem el őt, amikor én kissé reményvesztetten arról meséltem neki, hogy nem igazán tudom, mihez lehetne kezdeni ezekben a meglehetősen kilátástalan időkben. Mivel valahol bennem is már megfogalmazódott hasonló tevékenység megvalósítására néhány ötlet, ábránd, ezt akkor ez a beszélgetés meg is erősítette bennem.

 Elmesélte nekem, hogy ő ezekkel foglalkozik, bár ő gyógynövényekben is nagyon otthon van, és ha úgy érzem, csinálhatnánk együtt, összefogva. Akkor el is döntöttem, hogy belevágok és hála Istennek, egyre jobban mennek a dolgok, és az égiek is sorban küldik azokat az embereket az utamba, akikkel közösen összefogva hosszútávon még jobb eredményeket érhetünk el egymást segítve.

 Mivel már kicsi koromtól fogva nagyon szeretek a konyhában sürögni-forogni, és igazán otthonosan is érzem magam ebben, nem volt nagyobb szükség rá, hogy előkészítsem ezt az egészet, egyszerűen spontán elkezdtem, belevágtam. Mivel nagy kertünk van, így a befőzés, lekvár és szörpkészítés is évente megismétlődő rutinná vált, csak egy kicsit több fantáziát kellett belevinnem még, hogy a megszokott dolgok mellett kicsit különlegesebb termékek is elkészülhessenek. Hála Istennek, nem panaszkodhatok, hiszen ez idáig nagyon jók a visszajelzések. Bíztatnak, hogy ez egy nagyon jó dolog, és én is hiszem, hogy az ilyen tevékenységek, foglalkozások jelenthetik a jövőnket. És reméljük, minél többen magyar emberek kezemunkája által készült, minőségi termékeket fognak vásárolni, ezzel is segítve bennünket, akik előállítjuk ezeket. A vásárlók pedig azért fogják előnyben részesíteni, mert így ők is egészséges, jó minőségű magyar élelmiszert fogyaszthatnak, magyar ember keze által készült tárgyakat vásárolhatnak.

 Mindig a szezon éppen aktuális gyümölcsei kerülnek feldolgozásra, hiszen így lehet igazán friss az ezekből készült lekvár, vagy szörp. Kivétel ebben a levendula szörp, amit egész évben a szárított virágokból el lehet készíteni. Nádcukrot, fehércukrot és mézet is használok ezek elkészítéséhez, mindig az éppen adott megrendelések arányában. Nagyon gyakori fűszer a fahéj, hiszen nagyon sok mindent jól ki tud egészíteni ízvilágával.

 A legtöbb munkát és időt a gyümölcsök feldolgozáshoz megfelelő állapotba kerülésének folyamata teszi ki: leszedés, az erdei gyümölcsök begyűjtése, alapos megmosás, mag, héj eltávolítás, ezután már általában 1 órán belül üvegekbe kerülnek a lekvárok, miután az üvegek megfelelően csírátlanítva lettek.

 Minél kevesebb ideig teszem ki őket hő hatásnak, és a szörpöknél is inkább a hidegen sajtolás, úgymond natúr elkészítés az, amit előnyben részesítek a főzéssel szemben. Így a legtöbb vitamin, ásványi anyag is megmenekül, és ízükben is sokkal inkább a friss gyümölcsre emlékeztetik az embert. Ez a mézzel készült szörpöknél végképp szigorúan betartandó, hiszen a méz jótékony összetevői is, ahogyan a C vitamin, 30-40 fok felett elvesznek.

 Sajnos az utóbbi hetekben nem volt alkalmunk, de termelői piacra szoktunk kimenni, és hát az internetnek köszönhetően is egyre több az érdeklődő és úgy tűnik, szeretik a különlegesebb, ínyenc dolgokat is. Nagyon nagy sikere van a levendula szörpnek, és az áfonyának, ez most talán az aktuális sláger, de mivel különbözőek az ízlések, tulajdonképpen mindenre van kereslet, és úgy tűnik, szerencsére egyre nagyobb az igény a házilag készült, mesterséges anyagoktól mentes dolgok iránt.

 Mivel imádok a konyhában tevékenykedni, így a hagyományos dolgok mellett, amit soha nem szabad kihagyni, ez nagyon fontos, de emellett eléggé szabadjára engedem a fantáziám, és még ha van is egy konkrét összetevőkből álló receptem, szeretek elkalandozni, és hozzátenni, változtatni, feldobni ezeket. 

 Mivel természetes módon tartósítok, nagyon fontos felhívni a figyelmet, hogy kibontás után hűtőszekrényben legyenek tárolva mind a szörpök, mind a lekvárok. Ott elég sokáig el vannak és én ezt mindig le szoktam tesztelni. Általában majdnem minden kész dologból szokott maradni saját részre is, és van például olyan szörp, lekvár, amik már talán egy hónapja is a jó hideg hűtőben tanyáznak, és ugyanolyan finomak, mint amikor készültek, esetenként még finomabb is lett, hiszen így az ízek is összeérnek még jobban.

 Nyilván azt gondolhatja az ember, hogy nem hónapokra, évekre teszi bárki a hűtőbe a már felbontott termékeket, így ezzel kapcsolatosan talán felesleges is ilyen hosszú időről beszélni, mert addig még semmi nem tartott ki, mert megeszik, megisszák őket. Legalábbis remélem, hogy így van.

 Jelenleg ez az egyedüli tevékenység, amivel foglalkozom, és természetesen ez az, amiben hosszú távon gondolkodom. A cél, hogy minél több emberhez eljussanak egészséges, jó minőségű finom élelmiszerek, és ehhez, ha én is egyre nagyobb mértékben hozzájárulhatok, és akár másokkal együtt ennek egyre nagyobb teret tudunk létrehozni, megteremteni,  akkor azt hiszem, elértem, amit ezzel szerettem volna.” 2013.09.23.

                        

 

A régi és az új találkozása egy bőrműves műhelyében-Dobos Krisztina  

 

A művészetek iránti elköteleződés már gyerekkorában kísérőjévé vált. Sőt, megadatott az a páratlan szerencséje, hogy tizenévesen nagynevű, elismert iparművészekkel kötött személyes vagy a munkáikon keresztüli ismeretséget. Nyári munka gyanánt olyan iparművészeti boltokban nyílt lehetősége eladni illetve besegíteni, ahol a kor legnagyobbjainak termékeit kínálta az üzlet. Így mozgolódhatott többek között az üvegtervező Horváth Márton, az ötvösművész Fördős László, a porcelántervező-keramikus Karsay Judit vagy a textil- és bőrművész Abaházy Katalin munkái között. És valószínűleg így szívta magába eleinte akaratlanul, később tudatosan a míves remekmunkákból adódó információkat, amik pótolhatatlan nyereségei voltak fiatalkori éveinek.

 Dobos Krisztina, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal kitüntetett bőrműves művésze már úgy hagyta el a gimnáziumot, hogy rendelkezett azzal az alapvető kíváncsisággal, ami korán elkötelezte a művészetek felé. Emellé társult a jó rajzkészség és kézügyesség, így kézenfekvőnek látszott, hogy maga is kitanulja valamelyik művészeti szakmát. Molnár Imre Ferenczy Noémi díjas bőrműves iparművész szárnyai alatt növekedett szakmai tudása. Persze, mint mondja, mindez nem volt elég. Ma is nagyon csekély az a tudás, ha valaki csak begyakorolja vagy betanulja a technikai fogásokat anélkül, hogy a művészi látásmódot és igényességet magáévá tenné. Van néhány olyan velünk született alapképesség, amelyeknek megléte nélkül senkiből nem lehet kiemelkedően jó művész. Mivel Krisztinában ott rejtőztek ezek a nagyon fontos képességek, nyitottá vált az út ahhoz, hogy kövesse az elődöket. A Mester műhelyében a kor legnagyobbjai fordultak meg, akiktől bepillantást nyert a munkáikba, megfoghatta, használhatta az eszközeiket és ezek a behatások lettek a mindenkori szakmai tudásának legbiztosabb alapkövei.

 A régi, megbecsült, elődöktől átvett szerszámok segítségével ma már a saját elképzelései alapján születnek a táskák, tarsolyok, övek, ruhadarabok vagy mindaz, amit egy megrendelő elképzel magának. Persze, a jó ízlés határain belül, hiszen nem a megrendelőnek kell szabad kezet kapnia, hanem az alkotónak. Nála nincs polcokon sorakozó árukészlet, nincs sorozatgyártás. Egyedi, kézi munkával előállított, rusztikus stílusú darabokat készít. Előszeretettel alkalmaz fonásokat, fűzéseket, kidolgozott apró részleteket, illetve népművészeti szimbólumokat. Szereti mai formába, a jelen kor ízlésének megfelelő stílusba önteni a régi darabokat, mely kontrasztot nagyon érdekesnek és izgalmasnak talál. Úgy érzi és úgy döntött, hogy nem a vásározás és nem is az interneten való többcsatornás reklámozás az ő munkáinak az útja. Egyetlen webáruházban sem találhatunk a termékeiből és nincsenek adott időszakra vagy ünnepre készült dísztárgyai sem. Mindig személyre szabottan, a megrendelővel hosszasan és részletesen összecsiszolt bőrtermékek kerülnek ki a kezei közül. Olykor-olykor pedig csak a saját boldogságára készít valamit, amivel megugorni, fejleszteni tudja meglévő tudását. Fejlődni pedig kell, ráadásul úgy érzi, hogy van még mit tanulnia. A szakmájára, mint tanulási folyamatra tekint, amiben jelen pillanatban itt tart, ezt tudja nyújtani, de az útnak még nincs vége.

 A mindennapi inspirációt az a világszemlélet nyújtja számára, ahogyan az ősök, a törzsi népek viszonyultak a tárgyaikhoz. Azzal a szeretettel és türelemmel igyekszik alkotni, ahogyan ők készítették használati tárgyaikat. Azért is szereti a bőrrel való foglalatosságot, mert csendben, nyugalomban, elvonultan dolgozhat ahelyett, hogy a rohanó, a fogyasztás bűvöletében élő világnak kelljen folyamatosan megfelelnie. A visszatérő és elégedett megrendelői, valamint az Oktatási- és Kulturális Minisztériumtól 2007. évben elnyert díj a bizonyíték arra, hogy jó úton van és méltóképpen ápolja az országunk és nemzetünk művészeti hagyományait.

 

 2013.08.13.

 

 

Újjáéledt művészet az ékszerkészítésben, a sujtás-Papp Anita

 

Létezik egy csodálatos alkotói technika, amely manapság reneszánszát éli. Újra népszerű a sujtás. Míg néhány századdal ezelőtt egyenruhák, alkalmi ruhák (atilla, bocskai) díszítésére használták ezt a lapos, szőtt zsinórt, ma lenyűgözően elegáns ékszereket készítenek belőle. Maga a sujtászsinór egy 3-4 mm széles, lapos, eredetileg nyergen vert zsinórfajta. Könnyen hajlítható, hurkolható és fonható, ezért bonyolult rajzolatú mintákat tudtak felvarrni vele az akkori viseletekre. A sujtásékszer technika lényege pedig az, hogy egy nagyobb követ a középpontba helyezve több sujtászsinórral veszik körbe, amit apró öltésekkel rögzítenek a kő köré. Ezután a zsinórt fantázia szerint lehet továbbvezetni, kanyarintani, miközben további kisebb-nagyobb gyöngyöt varrnak a szálak közé. Az kész ékszert pedig egy filc darabra rögzítik, ez képezi a hátulját a kollekciónak. Aprólékos, nagy odafigyelést és kreativitást igénylő munkáról van szó, de az eredmény egy roppant látványos, már-már lenyűgözően szép ékszer.

 Hazánkban is sok követőre és lelkes készítőre talált ezt az ékszerkészítési technika. Egyikőjük, Papp Anita (Panita), nagy volumenű, igényes darabok alkotásával hívja fel magára a figyelmet. Nem csak alkalmi hobbiművész, hanem teljes elkötelezettje a gyöngyözésnek és azon belül a sujtásnak. Egy hobbibolt üzemeltetésének köszönhetően fertőződött meg több kézműves tudással, de a gyöngy lett az igazi szerelme. Eleinte a silány minőségű gyöngyökből készült, kevésbé igényes ékszerei nem sok inspirációt adtak számára a folytatáshoz. Aztán rátalált a magas minőségű, japán és cseh gyöngyökre, ásványokra, kristályokra, amelyek hatalmas lökést adtak a továbbiakhoz.

 Az eredetileg szakács-felszolgáló végzettséggel rendelkező fiatalasszony gondolt egy merészet és a gyöngyöket forgalmazó webáruház igazgatása mellett üzletszerűen készíti a szebbnél-szebb ékszereket. Minden ismeretét önállóan, autodidakta módon sajátított el. Az interneten fellelhető segédanyagok segítették a kezdeti
próbálkozásaiban. Jelenlegi ékszerei már nem csupán a hagyományos sujtás módszerrel készülnek, hanem gyöngyhímzéssel kombináltak. Megtanulta ötvözni a kettőt, amitől látványosabb ékszerek születnek.  Mivel hivatásszerűen űzi a gyöngyművességet, mondhatni napi szinten egy teljes műszaknyi időt fordít a tevékenységre. A nagyszabású nyakékek hozzávetőlegesen 15-20 munkaórát emésztenek fel, a kisebb produktumok 3-4-5 óra alatt vállnak késszé. Olykor éjszaka is fűzi, varrja a gyöngyöket, mint mondja, remek kikapcsolódás.

 Bár idehaza sok csodálója, rajongója, sőt talán követője is van, mégis itthon csekély részét tudja értékesíteni a készítéseinek. A ráfordított idő, az üzletszerűen végzett tevékenység és a minőségi alapanyagok nem teszik lehetővé, hogy alacsony áron dolgozzon. A magasabb árat pedig itthon kevesen tudják vagy akarják megfizetni egy-egy szépségért. Ezért jobbára külföldön ad el. Ott nem csak, hogy pénzt szánnak a míves holmikra, hanem többre is becsülik az egyedi holmikat, mint idehaza. Mi más is lehetne a jövőbeli célja, mint minél több vásárlót megnyerni, lehetőleg itthon is. Továbbá szeretne fejlődni, egyre jobb, szebb ékszereket kiadni a kezei közül. A gyöngyözőknek is szerveződnek versenyek, ezeken mind fokozatosabban szeretne részt venni. Illetve egy kiállítás lehetősége is előtérbe került, ahol bemutathatná minden érdeklődőnek mind azt a tudást, amit az elmúlt nyolc évben halmozott fel.

 

 2013.08.08. 

Bözse és az ő icike-picike világa-Bodzás Erzsébet

 

Létezik egy különleges, a valóságot leminiatürizáló művészet, amely külföldön cseppet sem számít újdonságnak. Európa nyugati részén, az Egyesült Államokban és Japánban kiállításokat, tanfolyamokat építenek rá. Arrafelé nagy népszerűségnek örvend a miniatűrizmus. Kis hazánkban viszont szinte egyáltalán nem létezik ez a tevékenység. Vagy legalábbis nagyon kevesen vannak, akik aktívan hódolnak neki. Véletlenül bukkantam rá valakire az internet dzsungelében, aki amennyire egyedüli a tevékenységében, annál inkább tehetséges.

Bodzás Erzsébet, vagy ahogy sokan ismerik, Bözse, 3 éve hódol a miniatűr művészetnek. A valódihoz megszólalásig hasonló babaszobákat, bútorokat, lakberendezési tárgyakat, ételeket készít. A legdöbbenetesebb eltérés a valódi tárgyakhoz képest, hogy az ő készítései kisebbek egy almánál, olykor nagyjából egy fém kétszázashoz megközelítő nagyságúak. Tehát egy gyümölcsökkel vagy péksüteményekkel megrakott icipici kosárka gyakorlatilag el tud bújni az ember markában.

A részletek meghökkentő pontossága, a valóság egy az egyben való lekoppintása szinte hihetetlenséget idéz a szemlélőben. Hogyan lehetséges, hogy egy aprócska, néhány centiméter átmérőjű cipóban még a légbuborékok is pontosan olyanok, mint a valódi kenyérben? A válasz a jó megfigyelőkészségben és a roppant precíz, ügyes kézben rejlik. Az élethű ábrázoláshoz a színeket, a formákat, a texturaltságot tökéletesen le kell tudni modellezni. Ha ezekkel rendelkezik valaki, még egy plusz szerencsés vonás, ha kifogyhatatlan türelemmel, illetve mérnöki gondolkodásmóddal is rendelkezik. Erzsébet esetében valószínűleg nagy előny a táj- és kertépítész végzettsége. A tárgyi felszereltség is nélkülözhetetlen a mütyürökkel való bánáshoz. Az alapfelszereltség egyik kelléke egy hagyományos tésztanyújtógép, ami a gyurma megmunkálását, illetve a tökéletes színkeverést segíti. Aztán a gyurma a grillsütőben nyeri el végleges állapotát. Az apró részletek kidolgozásához minden konyhai és barkácskellék jól jön. Csipesz, fogpiszkáló, tű, reszelő, fúró, ezek az alapfelszerelés eszközei. Az alkotásaihoz rendkívül széles anyaghasználatot alkalmaz: fa, drót, fém, műanyag, háztartási hulladék, száraz növényi részek. Mire ezekkel a célszerszámokkal és anyagokkal kidolgozza a legaprólékosabb pindúrságokat, 2-3 órától akár hónapokig is eltarthat a munka, bonyolultságtól függően.

A háromgyermekes anyukának egyelőre hobbi ez az elfoglaltság, bár reméli, hogy valami nagyobbá növi ki magát. Erre nemrégiben egy pozitív megerősítést is kapott. A közelmúltban egy nemzetközi miniatűrista szervezethez, az IGMA-hoz beküldött néhány munkadarabját az erősségei közül. Kenyérkék, gyümölcsök, torták utaztak a tengeren túlra, ahol május elején Artisan címmel díjazták az alkotásait. Ezzel a miniatűr művészetben elismerten megvetette a lábát. Igaz, egyelőre a legalsó lépcsőfokra lépett fel, de szeretne további lépcsőfokokat meghódítani magának.

A jövőképében az IGMA Fellow státuszának elérése szerepel első ízben. Aztán szeretné azt is, ha ez a kedves hobbi főállásba menne át. Ami az alkotásait illeti, nehezebb, bonyolultabb leképezésekre törekszik. Olyan dolgokat akar élethűen ábrázolni, ami szinte elképzelhetetlen ebben az 1:12 arányú kicsinyítésben. A legnagyobb boldogsága pedig az lenne, ha a makettezés ezen formája művészi rangra emelkedne, hiszen mint mondja, gyakorlatilag háromdimenziós festészet amivel foglalkozik.

http://azenpicivilagom.blogspot.hu/

2013.06.02

Édes szobrok, virágok és gömbök-Németh Zoltán Némó

 

A cukor és a víz feloldott keverékéből készülő karamellt mindenki ismeri. Ám az olvadt massza nem csupán torták díszítésére alkalmas. Néhány cseppnyi kreativitás és elszántság hozzáadásával akár szobrok is készülhetnek belőle. Néhány apró, de hasznos szerszám igénybevételével művészi szintre emelhető a karamellcukrászat.

A hazai cukorartisztika kiemelkedő mesterét, Németh Zoltánt, azaz Némót mutatom be ezúttal, aki számtalan érmet és oklevelet hódított el magának a cukor műalkotásaival. Eredetileg cukrászként kezdte pályafutását. 25 évig dolgozott a cukrásziparban, ezután csábult el a karamellszobrászat irányába, ami számára szerelem volt első látásra. Saját kísérletezgetései, gyakorlásai, az internetről ellesett egy-egy fortély segítségével építgette a tudását. Ma már kizárólag csak a karamellel foglalkozik. Közben egy fagylaltos vállalkozás irányába is kikacsintgatott. Fagylaltkülönlegességeivel rendezvényeken szokott felbukkanni, és bár időről-időre eltávolodik e szenvedélyétől, mégis hosszú távú tervei vannak a fagyival is. Igen titokzatosan csupán annyit mondott el ezekről a tervekről, hogy egy másik dimenzióba szeretné helyezni mindazt, amit eddig a fagyiról gondoltunk.

Visszakanyarodva a karamell szobrokhoz, masnikhoz, virágokhoz, gömbökhöz, azt mondja, hogy a készítésben nincs lehetetlen. Ugyan az anyag sajátosságai miatt van egy határ, de ugye a határok arra valók, hogy átlépve legyenek. Ezért igyekszik minél többet, különlegesebbet, egyedibbet kihozni a cukorból. Mi több, olyan dolgokra törekszik, amit senki más nem csinál. Ez részben már megvalósult, hiszen olyan figurákat is készít, amit Magyarországon kizárólag csak ő tud. Ezek a figurák már olyan kategóriába tartoznak, amelyek akkora tudást és hozzáértést igényelnek, ami miatt oktatás keretében nem tanítja. Egyébként rendszeresen indít kurzusokat az érdeklődők számára. A Cukor Stúdió honlapján folyamatosan frissülő időpontok állnak rendelkezésre a kezdő és a haladó tanfolyamokra jelentkezőknek.

Földi Lenke cukorvirág művésszel már több alkalommal szerveztek megmérettetéseket profi és amatőr cukrászok számára. Ezek a versenyek ma már akkora népszerűségnek örvendnek, hogy több száz, részben külföldről érkező versenyző méri össze tudását az alkalmakon. Ebben valószínűleg az értékes díjazás is nagy szerepet játszik.  Kettőjük mellett, Kiss-Podmaniczky Krisztinával (Kricky) kiegészülve pedig Cukor Show elnevezésű bemutatójukkal járják az országot. Egy-egy egész napos rendezvény alkalmával mindhárman bemutatják a tudásukat a cukrászatban, tortadíszítésben és karamellkészítésben.

Ami a jövőt és a terveket illeti: elsősorban a cukorartisztika népszerűsítése és magasabb szintre emelése a célkitűzés. Az eddigi kezdeményezéseket, versenyeket a továbbiakban is folytatni szeretné. Saját megmérettetéseit is fontosak tartja, egy világbajnokságra való kijutás a leghőbb vágya. 

2013.05.13

A beszédes csuhébabák készítője-Győriné Kéri Ágnes

Egy kézzel készült alkotás akkor mindható igazán egyedinek, ha olyan tulajdonságokat hordoz magán, ami csak egyetlen készítőre jellemző. Különleges dolog, amikor egy kézműves remekmunkára ránézve megállapítható, hogy kinek a keze munkájának eredményével jött létre. Hiszen van egy olyan stílusa, egyedi vonása, amitől biztosan megkülönböztethető más hasonló alkotástól.

Rögtön ezeket a gondolatokat éreztem, amikor megláttam a hajdúszoboszlói Győriné Kéri Ágnes csuhémunkáit. Olyan babákat – nőket, férfiakat, gyerekeket – ábrázol, akiket éppen valami történetből ragadott ki. Életképeket, élethelyzeteket mesél el minden egyes babája. Mondhatni, beszédes figurákat készít. Ugyan címmel is illet minden egyes babát vagy babacsoportot, de felvezető szöveg nélkül is pontosan leolvasható mit akart a készítő illusztrálni egy-egy mozzanattal. Nagyon jól kivehető a tartásból, a baba mozdulatából, hogy éppen tetszelegni akar és a haját igazítja, vagy amikor a nők összesúgnak valamilyen pletykát a szájukra véve. Ágnes nagyon jól elkapja, közvetíti az adott szituációra jellemző mozdulatot, amely által mesélnek a figurák, sőt egy egész történetbe is bele tudja élni magát a megtekintő.

Elsősorban a paraszti életforma világából meríti a figurák témáit. Egykoron ő maga is sokat segédkezett a mezőgazdasági munkálatokban. A répaszedés, a kapálás, a kukoricatörés, illetve a ház körüli munkák mozzanatait hitelesen tudja kifejezni a babákkal.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a csuhé lett Ágnes kifejezőeszköze? Teljesen véletlenül, pusztán kíváncsiságból próbálkozott meg vele és a kezdeti sikerek folytatásra ösztönözték. Ráadásul minden fortélyt, minden fogást saját maga, tanítómester nélkül tapasztalt ki. Apránként, sok-sok próbálkozás folyamataként csiszolódott a tudása. Ezáltal mára már több mint 100 babát készített el. Minden esetben előre eltervezi, hogy mit szeretne ábrázolni, és ehhez gyűjti össze az anyagot. A természetben fellelhető termésekkel díszíti a babákat. Diót, mogyorót, kenderkócot, szárított virágot is felhasznál a figurák készítésekor.

Ami még roppant érdekes és egyedi megjelenést ad a készítéseinek, az a csuhé festése. Nem csupán natúr figurákat készít, hanem festéssel színes ruhákba tudja öltöztetni az alakokat. Ezeket szintén természetes anyagok igénybevételével éri el. Szederrel, hagymahéjjal, bodza bogyójával, cékla levével a natúr kukoricalevél bármilyen színre átfesthető.

 A csuhé mellett más kézimunkákhoz is szívesen kirándulgat. A természet világa, a növények, virágok a kedvenc ábrázolási módja. Falidíszeket, ünnepi dekorációkat, koszorúkat alkot természetes anyagokból. Igazán nyughatatlan, kreatív lélek, aki még sok-sok tervvel rendelkezik. 2006-ban készített egy csuhésorozatot, amely az asszonyok életét mutatja be a születéstől az öregkorig. Azóta sokat fejlődött a tudása, szebb és mutatósabb figurákat készít. Ezért ezt a sorozatot szeretné újraalkotni a pillanatnyi tudásának megfelelően. Illetve a nagyon pozitív visszajelzéseken felbuzdulva már nem csak az ajándékozás szintjén gondolkodik a csuhémunkákban, hanem az értékesítést is egyre kézenfekvőbbnek látja.

Aki úgy érzi, hogy szeretne Ágnes csuhébabáihoz hasonló figurákat készíteni, az internet legismertebb fotómegosztó portálján lépésről-lépésre megtanulhatja a fortélyokat, illetve itt tekinthető meg kreativitásának összes eddigi termése.

2013.05.07.

 Tóth Lóránt, a nagyvisnyói faragóművész-Tóth Lóránt

 

Nem mindennapi képességekre utal, amikor valaki 30 évesen a kitüntető Népi Iparművész díj birtokosává válik. Ráadásul ezen felül számtalan elismerést hódított el magának fiatal kora ellenére. Egyik legjelentősebb díja a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetés, amelynek szintén 30 évesen lett büszke tulajdonosa. A másik jelentős elismerést 2012-ben kapta meg, ekkor vált Zilahy György díjas iparművésszé.

A ma 40 éves Tóth Lóránt tehetségét és rátermettségét bizonyítja ez a sokféle díjazás, amellyel ma a fafaragás kiemelkedő mesterei között tartják számon. Önállóan, a saját megérzései és a kitűnő kézügyessége révén tornázta fel magát arra a szintre ahol pillanatnyilag áll. A művészet iránti érdeklődését nem örökölte senkitől, saját maga érzett rá, hogy tehetsége van hozzá. Festéssel indította a pályáját, ám hamar elcsábult más irányba. Az ecsetet 

felváltotta a véső és a faragás vált a fő csapásvonallá. Érdekesség, hogy bár a díjak és a növekvő népszerűség
igazolják a tehetségét, mégsem pusztán a fafaragásból él. Egy hétköznapi foglalkozása is van, főállásban villanyszerelőként dolgozik. A munkahelye mellett megmaradó kevéske szabadidejében, hétvégén vagy olyakor éjszaka születnek meg a készítései. Hogy miért nem kötelezi el magát a faművesség mellet és miért nem adja fel a hivatását véglegesen? Erre a következő magyarázatot adta: „ a faragás a lelkem mélyéből fakad, megnyugvást, boldogságot, 

büszkeséget biztosít, és ha ebből kellene megélnem ebben a rohanó világban, lehetséges, hogy elveszítené értékét, hiszen azt kellene készítenem, amire a piacnak, a vevőnek szüksége van, és nem azt amit szeretek csinálni.”

 
Kínálata igen széles. Ékszerdobozok, gyerekjátékok, mézeskalács ütőfák, hangszerek mellett nagyobb kihívásokat is precízen teljesít. Például emlékoszlop, hirdetőtábla, kopjafa vagy a régi idők kiülős beszélgetéseit idéző lóca is a nagyobb munkái közé tartoznak.

 A fához előszeretettel társít egyéb természetes anyagokat is. A gyerekjátékok megalkotásához nádat, diót, 

mákgubót, kobatököt is felhasznál. Egyébként a tökből önálló tárgyak is születnek. Nagyon ötletes kivitelezéssel válik a tök terméséből helikopter, lovas szekér vagy éppen malom. Igen sok kreativitást igényel ezeknek a cseppet sem átlagos tárgyaknak az elkészítése. Szomorúan nyilatkozik róla, hogy sokan nem is sejtik micsoda munka áll még a legkisebb darabok
elkészítésében is. Általában ez a nem látható időráfordítás az, ami a kedvét szegi azoknak a lelkes tanoncoknak, akik szeretnének elmerülni a faragás rejtelmeibe. Ezért nehéz követőre találni. Pedig Lóránt nagyon fontosnak tartja a hagyományok ápolását, a népi mesterségek életben tartását. Sajnos manapság egyáltalán nem megbecsült dolog, amikor valaki a régi idők hagyományait, eszméit, érzésvilágát vagy stílusát görgeti maga előtt és minél többet igyekszik megtartani ezekből a kincsekből. Mégsem szegi kedvét, se nem 

tántorítja el a mai világ művészet-háttérbeszorító nézete. Minden nehézség ellenére szeret alkotni, boldogsággal tölti el, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. Láthatóan ő az a művész, aki akkor sem hagyná el a pályáját, ha a legmostohább körülményeket hozná az élet. Kívánom, hogy az eddigi sikerei a továbbiakban is azt igazolják, hogy jó úton jár.

2013.05.06.

Díszüvegek vessző köntösben-Bene Ircsi

 A Tisza mentén található Tiszaalpár nagyközségben nagy hagyományoknak örvend a kosárfonó mesterség. A település jelentős mennyiségű fonott termékkel  látta el a környéket, hazánkat, de nagy számban exportált a világ különböző tájaira is (évi 200-250 ezer darab). Ám nem csak a kosárfonásban jeleskedtek a település családjai, hanem a díszüveg fonás technikáját is felvirágoztatták. Az úgynevezett nyúlvessző segítségével csodálatos borítást fontak az üveg köré. Ez a mesterség a 60-as, 70-es évek kicsúcsosodását követően hanyatlásnak indult, majd a rendszerváltás után véglegesen megszűnt a nagyszámú előállítás. Ugyan fel-fellobbantak próbálkozások az újjáélesztésére, de régi fényét már nem tudta visszaszerezni.  Azonban akadnak ma is olyan készítők, akik megőrizték és átvették a hagyományokat, és magas minőségben, kis mennyiségben, egyedi díszüvegeket állítanak elő.

Bene Ircsi (Bene Ágostonné), bár eredetileg kosárfonó és fonottbútor készítőnek tanult, ma a díszüvegfonás kiemelkedő mestere. Igaz, kiskunfélegyházi illetőségű, de Tiszaalpáron tanulta ki a mesterség minden csínját-bínját. Immáron kilenc éve jó barátság fűzi e technikához, a kitüntető népi iparművész cím birtokosa is egyben. Eleinte ódzkodott e mesterségtől annak nehézsége és időigényessége miatt. Az említett nyúlvessző - amit gyöngybarkának, cinege fűznek, serevény fűznek is neveznek – adja a vázát a fonásnak. Erre kerülnek a vízszintes irányú, roppant vékonyra gyalult amerikai fűz szálak, amelyek már-már papír vékonyságúak. Ettől aprólékos, bíbelődős a munka vele. Viszont ezek a nyurga szálak teszik lehetővé, hogy 

finom, csipkeszerű fonás keletkezzék az üveg felületén. Így születnek meg ezek a csodálatos, harmonikus, elegáns külsejű üvegek, amelyek szemet gyönyörködtető díszei lehetnek egy-egy lakásnak. A szakma kiemelkedő mestere a tiszaalpári Horti József. Az ő, illetve Kálmán Jánosné Éva néni szakoktató munkásságára nagy tisztelettel tekint Ircsi.

Maga az üvegfonás is időigényes, ráadásul ezt egy szintén fáradtságos időszak előzi meg. A készítő már az alapanyag beszerzését is saját kezűleg végzi. Azaz maga vágja a vesszőt, szálanként hántolja, szárítja majd minőség és hosszúság szerint válogatja.  A fonás előtt terv készül sok számolással és rajzzal. Alkalmazkodni kell az üveg méretéhez, formájához és a hagyományokhoz. Egyébként egy fél literes kisüveg bekötése 2 munkanapot vesz igénybe. Bár Ircsi nem ragaszkodik szigorúan az elődök forma- és mintakincséhez, népi iparművészként szigorú szabályoknak kell megfelelnie. Állandó jó minőséget és mennyiséget kell produkálnia, még akkor is, ha az ebből adódó magas ár nehezen értékesíthetővé teszi a terméket. Kézműves vásárokon, illetve az interneten keresztül népszerűsíti és értékesíti a készítéseit.

 Milyen jövőbeni tervei vannak annak, aki profi szinten bánik a csuhéval, szalmával, gyékénnyel vagy épp a vesszővel? Természetesen a tudását szeretné továbbadni. Vizsgázott játszóház-vezetőként csoportos gyermekoktatásokat vállal. A felnőtt érdeklődőknek pedig az internet segítségével, egy oktatóvideón keresztül szeretné majd bemutatni a fortélyokat. Továbbá külföldön is szeretné népszerűsíteni illetve bemutatni, hogy a magyar hagyományok között ott van a szálasanyagfonás is. Ezt a kincset egyrészt becsülnünk kell, másrészt büszkének kell lennünk az elődök és a jelen kor mestereinek tudására!

2013.04.01.

A nádudvari Fazekas dinasztia-ifj. Fazekas István

Nádudvar a Hortobágy és a Sárrét határán fekvő település, amely a mindenhol megtalálható nádról és az abból kerített udvarokról kapta a nevét. Az igazi hírnevét azonban a nagy hagyományoknak örvendő fazekasságának köszönheti. A nádudvari fazekasság több évszázados múltra tekint vissza. Már egy 1714-ből származó írásos emlék bizonyítja, hogy a nevükben is a szakmával párosult Fazekas család, jelentős szeletét adják az itteni fazekas kultúrának. Ettől az időszaktól kezdve folyamatosan öröklődik a mesterség apáról fiúra.

Így tehát ifj. Fazekas István egy 300 éves fazekas dinasztia legfiatalabb generációja, aki immár 20 éve megvetette a lábát ezen a területen. Már kicsi korában betekintést kapott a szakmába, édesapjától a mesterség minden csínját-bínját személyesen tanulhatta el. Talán természetesnek mondható, hogy ő is fellépett a több évszázada kitaposott útra, hogy tudásával gazdagítsa a nádudvari fazekas kultúrát.

Nádudvarra elsősorban a fekete kerámia jellemző. Egy rövid időszaktól eltekintve nem is készült más a településen. István dédszüleinek időszakában volt nagyjából 30-35 év, amikor elsősorban mázas kerámiák készültek. Ez az időszak alapokat teremtett a mázas cserép elterjedésének, de jelentőségük sosem lesz akkora, mint a fekete kerámiának. Egyébként van egy harmadik ága is az itteni fazekas kultúrának, ez pedig a terrakotta darabok. Tulajdonképpen az elkészítési eljárás hasonlít a fekete kerámiához. Ugyanúgy le vannak mintázva (síkálva) egy kővel, mint a feketék. A különbség az égetési eljárásban keresendő. Míg a fekete kerámia esetében a füstöt ráfojtják az edényekre - attól lesznek feketék -, addig a terrakottánál a füstöt kiengedik, amitől barnás színt kap.

Ami a készítés hagyományait illeti, elvenni abból nem szabad, hozzátenni azonban igen. Minden kornak és minden készítőnek vannak jellegzetességei, amitől beazonosíthatóvá válik. István szerint fontos a megújulás és az egyéniség. Nem csak azért, hogy a készítő stílusjegyei elkülönüljenek a másikétól, hanem azért is, mert a mai világban már nem állná meg a helyét az a tárgy, ami mondjuk 200 évvel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett. Van is a Fazekas dinasztiának egy bemutatóterme Nádudvaron, ahol megtekinthetőek a készítések, a forma- és stílusvilág változásai generációról generációra. Ebben a bemutatóházban a család története, néprajzi gyűjtemény illetve a legfiatalabb leszármazott, István munkái tekinthetők meg.

„A” kategóriás termékeivel 1996-ban elnyerte a népi iparművész címet. Hazai és nemzetközi kiállítások alkalmával igyekszik megismertetni a családi hagyományokat, a saját munkáit illetve a fekete kerámia szépségeit. A külföldi fesztiválokat kifejezetten tanulságosnak látja, hiszen az emberi kapcsolatokon túl más népek hagyományaiból is tud tanulni illetve merítkezni. Érdekes összevetni a hasonlóságokat és a különbözőségeket más nemzetek fazekas kultúrájával.

Jövőbeni legfontosabb célkitűzése, hogy alkotómunkájával megfeleljen és tisztelegjen a több évszázados családi hagyományoknak. Mint mondja, nagy felelősség ez a fajta alkotómunka, hiszen az egyik legtartósabb anyag van a birtokában, amely akár évezredekig fenn tud maradni. A cseréptöredékek sok-sok emberöltő után is beszédes darabjai lehetnek egy-egy időszaknak, ezért fontosnak tartja, hogy a mai készítések is ennek a ténynek tükrében szülessenek.

2013.04.01

 Mestersége címere: drótszobrász

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy Magyarországon egyedülálló tevékenységnek hódol a barcsi Komáromi László. Olyan művészi kifejezésformát választott magának, amitől garantáltan elámul mindenki, aki szembe találkozik az alkotásaival. Így volt ezzel a legelső megrendelője is, akinek konkrétan kipottyant az aktatáska a kezéből, amikor meglátta az által megálmodott szobrot teljes pompájában. De ne szaladjunk ennyire előre. Ismerjék meg Lászlót és az ő életét, valamint azt az utat, amely erre a különleges mesterségre, a drótszobrászatra sodorta.

Tulajdonképpen már gyerekként felcsillant a kézügyessége, ami nagyfokú „mi micsoda”, „hogyan készül” érdeklődéssel párosult. Jött a festés, olajfestmények, freskók, szobrok festése. Ebből váltott a faragásra, ahol vadászfegyvereket látott el díszítő faragással. Vadászok számára készítette az egyedi fegyvereket, vésett vagy domború díszítéssel ékesítve. Valószínűleg a pontos vad ábrázoláshoz a kézügyességén kívül az erdészeti végzettsége is hozzásegítette.


Ezután, nagyjából nyolc évvel ezelőtt, olyan területre sodródott, ami már az alapköve lett a mostani mesterségének. Hegesztőként folytatta pályafutását, ahol kizárólag mértani formákat, elsősorban gömböket gyártott. Ezek az egészen kicsi mérettől, a majd’ három méteres átmérőig készültek. Még a kollégák sorra elpártoltak erről a munkahelyről, ő kitartóan és figyelemre méltó igényességgel adta ki kezéből a munkadarabokat. Viccesen mondhatnánk, jó gömbérzékkel rendelkezett. Ez az időszak remek alapot szolgáltatott ahhoz, hogy megismerje a dróttal való munka minden csínját-bínját. Az acéldrót tekergetése nem csak fizikailag edzette, hanem az elengedhetetlen gyakorlatot is megszerezte ahhoz, hogy a későbbiekben hasznosítani tudja a tanultakat.

 A jelenlegi mesterségéhez, a drótszobrászathoz már csak egyetlen egy lökés kellett, ez pedig egy nem várt megrendelés. Ez volt az a bizonyos aktatáskás megrendelő, aki elsápadva szembesült László művével. Ez a megrendelés hozta a másodikat, a harmadikat. Majd minden szépnek és jónak látszott egészen addig, amíg a nagy hal be nem akarta kebelezni a kis halat. Olyan cég szárnyai alatt kezdett el megrendeléseket teljesíteni, akik jelentős hasznot kívántak húzni az ő egyedi és különleges díszeiből. Ekkor a sarkára állt és 2007-től önálló, hivatalos formában végzi művészi tevékenységét.

De nézzük csak meg közelebbről, hogy miképpen lesz a kilométernyi drótból egy két lábra ágaskodó 3 méter magas kentaur? Mindenekelőtt hegesztő, fogó, kalapács és további kéziszerszámok szükségeltetnek hozzá. Miközben bal kezével hajlítja a drótot, jobb kézzel hegeszt, nagyjából 3-5 centinként rögzíti a drótot. Folyamatosan figyeli a készülő alkotást, hogy az minden oldalról jól mutasson, hiszen javítani aligha lehet, mert annak már nyoma maradna. Fejben tervezi meg a formát, semmilyen sablont vagy vázat nem használ. Ezért is szükségeltetik a másik nagy hozzávaló a munkáihoz: azaz a türelem, az elszántság és a nyugodt háttér. Ezek megléte nélkül hozzáfogni sem érdemes a munkához. További néhány számadat: a kentaur szobor 3 kilométer drótot és nagyjából 40.000 hegesztést emésztett fel. A legnagyobb alkotása, a 2,5 méter átmérőjű gömb pedig akkora súllyal rendelkezett, hogy csak gépi erővel tudta forgatni munka közben. Egyébként egy-egy darab elkészülési ideje mérettől függően két héttől két hónapig terjed.

Nyílván e sorok olvasása közben mindenkiben kezd megfogalmazódni egy kérdés, az pedig nagy valószínűséggel az eladhatóságra vonatkozhat. Ami a keresletet illeti, kevés sikerről számolhat be László. Magán megrendelők alig-alig akadnak, többnyire pályázat útján próbál utat törni magának. Külföldön nagyobb érdeklődés mutatkozik. Ausztriába, Németországba, Svájcba, de még Kínába is eljutott a munkája. Sőt több nagy lehetősége is akadt külföldön, még filmes forgatásra is rendeltek a szobraiból, de ezeket a nagyszabású munkákat mindig keresztbehúzta valamilyen nem várt probléma felmerülése. Jelenleg egy amerikai weboldalon próbálja népszerűsíteni magát és reménykedik a nemzetközi siker megérkezésében. Ezt célozza meg egyik nagy álma, ami egyben a jövőre vonatkozó terve is. Jelen szeretne lenni a 2016-os Riói nyári olimpián, ahol egy életnagyságú, komplett, monumentális alkotással kíván tisztelegni az esemény előtt és felkelteni az érdeklődést a munkája iránt. Ha ez a terve megvalósul, akkor mint fogalmazott, elmondhatja, hogy most már elért valamit. Mert egy cél mindig kell.   http://fineartamerica.com/profiles/leslie-komaromi.html

2013.02.18.

Kavics művészet-Pártl Károly Péter

Mivel a kő éppoly természetes anyagunk, mint a fa, miért ne tölthetne be díszítő funkciót lakáson belül és kívül egyaránt? Pártl Károly Péter és a nevével fémjelzett Carolus Art nevű vállalkozás kavicsból készült dísztárgyak megalkotásával foglalkozik. Ezek a tárgyak lehetnek kisebb méretűek, mint például egy gyümölcsös tál. Lehet feltűnőbb darab, mint mondjuk egy padlón álló kaspó. És lehet akkora is, hogy a kertben sem veszik el a látványa, ilyen nagydarab tárgy a palettájukról a kerti pad és az asztal. Persze ezeken kívül további kisebb-nagyobb asztali tálakat, kaspókat, balkonládákat, virágtartókat, kerek és szögletes járólapokat vagy az egyedi kivitelezésű arcképet megformázó kavicslapot is találunk a kínálatban. Ám nem is a méret és a forma, ami különlegessé teszi ezeket a tárgyakat, hanem inkább a felhasznált kavics. Némelyik darab olyan különleges színvilágú, hogy kételye támadhat a vásárlónak a természetességet illetően. Pedig egyik tárgy sem festett. Mind-mind abban a formájában és színében kerül az alkotópadra, ahogyan a természet szülte.

Az alkotás kezdeti lépéseiről és a munka hátteréről kérdeztem az ötletgazdát.

- Mindig is vonzódtam a kövekhez. Valami teljesen újat szerettem volna alkotni. 2003-ban barátaimmal találkoztam, akik Kanadából hozott technológiával készítettek betonból termékeket. Először szkeptikus voltam a dologgal szemben, de végül is ezt az ötletet gondoltam tovább. Kövekből díszeket, használati tárgyakat kezdtem készíteni.

- Mi volt a legelső darab, amivel megpróbálkozott?

- Első próbálkozásom pár darab kavics összeillesztése volt. Hengert készítettem belőlük, amelyek egy dohányzó asztal lábai lettek volna. Később rájöttem, hogy ez így nem elég szép, nem lesz eladható, ezért a mai napig sem készült el.

- Mennyire időigényes munkáról van szó?

- Azt kérdezi tőlem mennyi időt szánok rá, hogy gondolkozva alkossak? Akármennyit. Először kitalálom az új tárgyat, azután társalkotókkal elkészítem. Az előkészítés és a gyártás a mennyiség tekintetében kevesebb idő, mint gondolnák.

- Az, hogy melyik kavicsból mi készülhet, azt a kavics mérete határozza meg?

- Igen, az is befolyásolja. A színe, mérete, és formája meghatározza, hogy minek képzelem el és azután mi lesz belőle.

- A forma valamiféle felmerült igény alapján születik vagy ezek spontán pattannak ki a fejéből?

- Emberek, tárgyak, gondolatok hatására és az emberek igényeit figyelembe véve alkotok.

- Az, hogy egyes darabok-pl. egy nagy kaspó- eléri a 30 kg-ot, ez nem tántorítja el vásárlási szándékától a vásárlókat?

- Nem adható el nehezebben, mint egy könnyebb tárgy, hiszen a vevők a súlyuktól függetlenül szeretnek bele és
 vásárolnak meg egyes termékeket.

- Kik keresik leginkább a kavicstermékeket? Fiatalabb vagy idősebb korosztály kedveli jobban ezt a stílust?

- Azok kedvelik leginkább a termékeimet, akik valami különlegességre vágynak. Általában a középkorosztály, mert ők már saját otthonnal rendelkeznek és azt szeretnék alkotásaimmal melegebb hangulatúvá varázsolni.

- Igényelnek-e bármilyen speciális gondoskodást ezek a termékek a vásárló számára?

- Nem igényelnek speciális gondoskodást. Semmilyen extra ápoló vagy tisztítószert nem kell használni a tisztán tartásukhoz.

- Külföldre jutott-e el híre a termékeinek? Ha igen, hol keresik még hazánkon kívül?

- A közösségi portálokon keresztül már Hollandia, Brazília, Olaszország és India is érdeklődött a termékeim felől.

- Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Tervez-e újítást, fejlesztést?

- Szerintem minden gyártónak szüksége van a fejlesztésre, a technológia megújítására ahhoz, hogy a saját és alkotótársai munkáját segítse, megkönnyítse. Tehát igen, folyamatban vannak fejlesztések, de az alkotások mindig az új gondolataimmal változnak, gyarapodnak.

- Hol lehet megtekinteni a termékeket? Lesznek-e idén kiállítások, bemutatók?

- A bemutatóterem helye már kiválasztásra került és az egyeztetések folyamatban vannak. Az idei évben szeptember 29.-ére társalkotókkal szervezek egy kiállítást, ami az esztergomi Vár Múzeum kőtárában kap majd helyet.

2013.02.14.

 A lány, aki teremti a virágot-Horváth Jolán

Állítólag akadnak férfiak, akik szeretik a virágot. Valószínűleg inkább csak mint látványt tartják tetszetősnek, de kevésbé éreznek irántuk olyan erős vonzalmat mint a hölgyek. Valljuk be, hogy csak a női szívet tudja megdobogtatni egy szál vagy egy csokor színpompás növény. Nincs az a hölgy, aki a kisebb-nagyobb alkalmain ne ellágyult szívvel ölelné magához a kapott virágcsokrot. A legtöbbünk gondolatában a virág egy vékony száron pompázó sziromhalom képét idézi, mely annál nagyobb boldogságot okoz minél látványosabb és különlegesebb ez a halom, azaz mennyire varázslatos a virág feje. Mi nők imádjuk csokorban, lágy szalaggal átkötve kapni a kompozíciót, amiből szintén az a szívmelengető minél terebélyesebb a csokrunk. Ám ezen leírásom azt kívánja bemutatni, hogy lehet másabb a virág és a csokor is a megszokottnál.

Horváth Jolánnak hívják a készítő hölgyet, aki kitalálta, hogy a virágcsokor akkor is megdobogtathatja az ünnepelt szívét ha nem élő nővények alkotják. Joli a szárától a porzó csúcsáig kézzel, papír, gyöngy és szalag segítségével készít virágokat. Ezeket kívánság szerint kisebb-nagyobb csokorba szedi.

 Hét éve rejtette rabul ez a foglalatosság, amit kezdetben csak a maga örömére űzött, ám hamar rajongókat toborzott maga köré, akik már kész rendelésekkel látták el. Jónéhány évig kacérkodott a gondolattal, hogy komolyra fordítja a virágkészítést és egy vállalkozást épít rá. Közel két éve, hogy rászánta magát erre a lépésre és megalakította az egyedi virágos vállalkozását.

Háromféle alapanyagból dolgozik. A legegyszerűbb dolga a papírvirágokkal van. Itt batikolt csomagolópapírból, vastag és vékony krepp papírból sodorja, gyűri a virágot.
Ennél munkaigényesebbek a szalagból készült termékei, egy nagyobb csokor nyolcórányi munka után áll össze. Ami a legtöbb türelmet vagy mondhatni macerát jelenti, azok a gyöngyből készült alkotások. Itt egy komplett virágcsokor 18-20 munkaórát emészt fel. Sok időt és bíbelődést kíván a gyöngyös kompozíció, de termékpalettájának legszebb darabjait képviselik. Olykor a színes gyöngyök helyett az igényesebb, csillogó swarovski kristályból fűzi a virágfejet. Az összefogott csokrot organza vagy szatén szalag öleli körül, bár a papírvirágok tömöttsége nem igényel látványos körítést, önmagukban díszítenek.

Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire tud népszerű lenni a „mű” virág az élővel szemben? Természetesen a valódi virág varázsát és főképpen illatát nem tudja felülmúlni. Viszont van egy óriási előnye az élővel szemben, amit Joli nem győz hangsúlyozni amikor érdeklődő akad. Ez az előny a tartósság. Évekig megőrizhető emlékként, sőt a nagy nap előtt akár hónapokkal előbb is megvásárolható. Emlékezzünk csak rá, amikor beszerezzük a legszebb, legdrágább virágcsokrot az üzletből, amit percre pontosan a nagy napra kell időzítenünk, hogy frissen adhassuk át. Ha pedig kapjuk ezt az álomszép csokrot, azt sem tudjuk, hogy hová tegyük, hogy se melegbe, se sötétbe ne legyen, és jó sokáig örvendeztessen a látványával. Nos, egy papír, szalag vagy gyöngy csokor semmiféle igényeket nem támaszt. Ráadásul a készítő olyan színben és formában alkotja meg, amely tényleg csak a legszebb álmokban létezhet. Ahogy mondja, olyan színskála van gyöngyökből, hogy csak játszani kell a színekkel. Minden szín egy újabb ötlet lehetőségét adja, ötletből pedig bőven akad nála. Jó kézügyességének köszönhetően és porcelánfestői szépérzékkel rendelkezvén jócskán van még a tarsolyában megvalósításra váró ötlet.

Végezetül egy kedves kis történetet osztott meg velem, amit továbbadok az olvasóknak is. Ez a történet nem csak mókás, de sugallja azt is, hogy Joli rátalált az útjára. Egy esküvőre ő készítette a menyasszony dobócsokrát. Mivel meghívottként is jelen volt az összejövetelen, a hajadon lányok közé parancsolták abban a bizonyos nagy pillanatban, amikor el kell kapni a menyasszonyi csokrot. Nos, repült a selyembokréta és mindenki meglepetésére Joli kezében landolt a saját maga által készített csokor. Nem kétséges, a csokor őt választotta.

2013.01.31. http://www.hojkavirag.hu/

Az ágasegyházi szalma világ-Csáki Ildikó

 A gabonafélék szára illetve szárrésze, azaz a szalma és annak felhasználása meglehetősen szerteágazó. Már az ősi civilizációban is használták fűtésre, szigetelésre, tetőfedésre, kitömésre, állatok alá és persze határtalan leleményességüket igazolva, elődeink háztartásában is kivétel nélkül megtalálható volt. Puhaságát, jó terhelhetőségét, csavarhatóságát, fonhatóságát kihasználva szinte bármit tudtak készíteni belőle. Nem is találtak akkoriban olyan paraszti házat ahol ne lett volna jelen ez a növény kosárként, szőnyegként, tárolóedényként, dísztárgyként funkcionálva.

 Ma sincs ez másképp, sokan örömmel veszik körül magukat természetes anyagból készült dísztárgyakkal. Sőt, újra felfedezzük a szalma kiváló hőszigetelő adottságát és ma, amikor egyre jelentősebb szerepet kap a környezetbarát építkezés, a szalma újra kiemelt fontosságot kap.

 Jól tudja az Ágasegyházán élő Csáki Ildikó is, hogy milyen hasznos növény a szalma, hiszen már 25 éve a munkaeszköze. Több díj és elismerés tulajdonosaként, külföldi szereplések, hazai kiállítások sikeres megvalósításával a szalmafonás tehetséges mestere. A kezdetek, amikor barátságba került ezzel az anyaggal, jóval régebbi múltra tekintenek vissza. Még a gimnáziumban egy véletlen folyamán, egy kíváncsi érdeklődés által vezérelve próbálgatta az első fonatokat. Apránként, a saját sikerekből, olykor nehézségekből építkezve tökéletesítette a fonást. Nem is volt ez kezdetben más, mint egy kellemes elfoglaltság, amellyel önmagát és a barátait szórakoztatta egy-egy jól sikerült darabbal. Így kapott egyre nagyobb és nagyobb kedvet, erőt, ügyesedést és lelkesedést a szalmafonás iránt, majd később elismert mesterek segítségével csiszolta tökéletesre a tudását.

 Maga a fonás nem tartozik a legnehezebb kézműves technikák közé, viszont az előkészületei időigényes, fárasztó, poros munkának mondható. Az alapanyag begyűjtését aratás előtt 2-3 héttel úgynevezett viaszérésben - amikor a kalászok még nem teljesen aranysárgák - kell elvégezni. Fonásra csak a kézzel, sarlóval, esetleg kaszával learatott szálak alkalmasak, mert így nem törődnek. A gyűjtés után tökéletesen ki kell száradnia, hiszen a nedvesen eltett szalma befülled, bepenészedik. Ha pedig már száraz, akkor jön a tisztítása, ami egy hosszadalmas és aprólékos munka. Úgynevezett első, másod és harmad ízre kell szedni a szárat. Ezeket az ízeket tovább kell osztályozni vastagság és hosszúság szerint. Ha a kalászt is felhasználja, akkor azokat is külön szükségeltetik szortírozni. Ha mindezeket a folyamatokat gondosan végigcsinálta, az így kapott részek száraz helyen akár évekig is elállnak, és bármikor tud felhasználni belőlük.

 Hogy mi készül a szalmából, nos annak csak a fantázia szabhat határt. Ildikó ízlésesen kialakított weboldalán a hétköznapi használatból ismert tárgyakon kívül, ékszerek, ajtó és fali díszek, szobrok, valamint a néprajzi jelentőséggel bíró aratókoszorúk alkotják a repertoárt. Mint megtudtam tőle, újítani, változtatni, a régi formáktól eltérni nem csak szabd, hanem szükséges is. Ahhoz, hogy a mai világban, a mai generációnak is megfeleljenek ezek az alkotások, szükség van az új formákra. Tapasztalata szerint manapság ugyanúgy, mint a régi időkben, szeretik az emberek, ha természetes anyagból készült tárgyak veszik körül. Talán az egyetlen gátat a korlátozott anyagi lehetőségek szabják annak, hogy mind többen az efféle kézműves tárgyakkal díszítsék otthonukat. A munkái megtalálhatóak a Kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban , a Zengővárkonyi szalmamúzeumban, egy-egy darab található Budapesten, Szegeden, Kalocsán. Külföldre is eljutottak a munkái, a környező országokon kívül még a tengeren túlra is. Jónéhány pályázat első, második vagy harmadik helyezettjének járó díját is elhódította remek munkáival. Továbbá az is csodálatos jutalom egy mesternek, amikor a tanítványai érnek el kimagasló eredményeket. Bár ő maga, mint mondja „csak” szalmafonó, tanítványai között elismert népi iparművészeket is találni.

 A jövőt tekintve továbbra is célja, hogy tudását átadja az ez iránt érdeklődőknek. Nyaranta a Duna- Tisza közi Népművészeti Egyesület táborában is oktat. Továbbá otthonában szeretne kialakítani egy olyan teret, ahol állandóan megtekinthetőek lennének a készítései, valamint helyben tarthatna bemutatókat, foglalkozásokat. Továbbá a kínálat bővítése is tervben van, kosarakkal, dobozokkal, faliszőnyegekkel szeretné szélesíteni a palettát. Azt mondja, idő hiányában ezek a tervek egyelőre tolódnak, bár lehet, hogy a közeljövőben kicsit több idővel fog rendelkezni. Csak csendben osztom meg az információt, hogy nyugdíjazás előtt áll, amit abszolút nem feltételeztem a fiatalos vonásait látva. Persze, erről mindenki győződjön meg maga, ha alkalma nyílik személyesen találkozni az alkotóművésszel valamely kiállítása vagy csoportos foglakozása alkalmával. Illetve ezúton invitálom az érdeklődőket a weboldalára is, ahol nem csak azt a bizonyos fiatalos vonást lehet leellenőrizni, hanem csodálatos készítéseibe is el lehet merülni a számtalan szép fotó megtekintésével.

2013.01.24.

 

 Egy erdélyi bútorvirágozó-Rad Édua Helén

 A bútorfestés egy századokkal ezelőtt kialakult díszítőművészet, amely elsősorban a paraszti életforma stílusjegyei közé tartozott. Az akkori otthonok lakberendezését kezdetben a fenyőfából ácsolt bútorok jellemezték. Feltehetőleg a sokszor szaktudás nélkül készült bútordarabokon felmerült esztétikai hibákat próbálták meg elfedni a festéssel. Azonban nem csupán a hibák leplezésére szolgált a díszítés, hanem ezek az ábrák jelzésértékkel is bírtak. Családi történeteket, emberi kapcsolatokat, gazdasági, társadalmi besorolást, természetben lejátszódó folyamatokat tudtak kifejezni egy-egy motívummal. Így lett minden dísznek, formának, virágnak, de még a színeknek is jelentése, amely mint egy nyitott könyv, úgy beszélt a tulajdonosa életéről.

 Ezeket a szimbólumokat és persze csak az ő munkájára jellemző jegyeket viseli magán a fiatal székelyudvarhelyi illetőségű Rád Édua Helén festett bútorai. Ezek az említett jegyek, amely megkülönböztetik Édua bútorait más festőétől: udvarhelyi minta, 15 köcsögös színhasználat (ez 15 színt jelent), nap és a hold elemek alkalmazása, egyedi szerkesztés, rózsaszín bazsarózsa, merész kazettaforma, egyedi indavezetés, hagyományos ékírás. Azonban a kiindulási pontra, a hagyományos ábrázolásra nagy tisztelettel tekint. A régi idők festőmestereinek stílusából is kiragad elemeket és azokat ötvözi a saját elképzeléseivel. Mint mondja, nem másolja, hanem használja a régi mintákat. Az alapszíneket és a díszítőelemeket szigorúan betartja, és ezeket vegyíti a saját stílusával. A híres elődök: Vízhányó Sándor, Márton Mária, Dr.Kardalus János, Székely Lajos, Rád Eneas akiknek stílusából merít, illetve Mina Margit bútorfestőt emelte ki, akinek nagyra értékeli a munkáságát.

 Mondhatni, volt ideje megbarátkozni a virágozó mesterséggel, hiszen édesapja úgyszintén ebben a művészetben jeleskedik. Mivel Édua ebben a világban és életformában nevelkedett, olyan nagy hatással volt rá a festés művészete, hogy eltökélte, ő maga is a bútorfestés irányába indul el. Alapos, mélyreható tanulmányozásnak köszönhetően felderítette a virágozó művészet múltját, amit személyes weboldalán részletesen tár az olvasó elé. Azt is megosztja az érdeklődővel, hogy melyik motívumhoz milyen jelentés párosul. Hiszen, mint említettem, fontos üzeneteket hordoznak magukon a népies festett bútorok. Ezt bárki megtanulhatja olvasni, ebben is segítenek Édua leírásai. Munkájával igyekszik nyomot hagyni az utókor számára, de nem csak a festéssel, hanem egy útikalauzzal is. Szívügyének tekinti, hogy Erdély szépségét, természeti kincseit is promotálja. Kirándulásait, barangolásait fotókkal illusztrálja, és ezek a képek honlapjának másik részét képezik. Nyilván ezek a természetjárások a feltöltődést is szolgálják két munkafázis között. Komoly fizikai igénybevételt követel egy-egy bútordarab kipingálása. Olykor hosszú hetek munkája, mire a mintatervezéstől a szállítható állapotba kerülésig végigmegy az adott tárgy valamennyi munkafázison. A nagyobb felületeket festését kedveli, mert ott van igazán lehetőség kibontakoztatni a sokféle jelrendszert, amivel egy teljes életutat képes megjeleníteni. A Míves Emberek Sokadalmán, a Nemzetközi Halász – vadász kiállítás
Szekszárdon, a Szépteremtő kaláka rendezvényen és a budapesti Milleniumi kiállításon alkalma volt széles körben ízelítőt adni az erdélyi bútorfestő kultúra jelenéről.

 Ám, aki körülnéz a honlapján, láthatja, hogy nem csak bútorok festésével foglalkozik. Kerámia kancsók, fa kulacsok felvirágozása sem áll távol tőle. Valamint konyhai eszközök, falitányérok, hagyományos fajátékok elkészítése és megfestése is a kínálata közé tartozik.

 Jelenleg a festés mellett tanul, a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskola
 kereskedelem-marketing kar hallgatója. Jövőbeni tervei egyrészt az államvizsgára irányulnak, másrészt továbbra is a festés és a székely örökség kincsinek népszerűsítését tartja szem előtt. Próbáltam kideríteni, hogy a munkájában mi viszi előre, mi adja a hajtóerőt, az inspirációt. Kérdésemre a munkásságát összefoglaló mottójával válaszolt és ezzel zárom bemutatóm sorait is: „Ecsetem Székelyhíd múlt és jövő között.”

2013.01.16.

A citerás László-Szakál László

Ritka szép mesterség birtokosa a hódmezővásárhelyi Szakál László. A ma hatvan éves Lászlót 8 éves kora óta mély szerelem fűzi egy hangszerhez, amelynek nem csak tehetséges megszólaltatója, hanem készítője is egyaránt: ez a citera.

Ahhoz, hogy megértsük László miképpen kötött életre szóló barátságot a hangszerével, engedtessék meg némi citera múlt elemzés. Tudni kell, hogy a citera voltaképpen francia eredetű hangszer, mely nálunk is megvetette a lábát és a magyar népzene szerves részévé vált. Mivel egy olcsón előállítható, egyszerű szerszámokat igénylő hangszerről volt szó, az akkori falusi, tanyasi emberek mindenféle szakmai tudás nélkül barkácsolták össze házi citerájukat. A szegény népek hangszerének is nevezték, nem is akadt olyan ház, ahol ne lógott volna egy citera a mestergerendán. És nem csak szobadíszként funkcionált, hanem a magyardal kedvelő elődeink, férfiak, nők és gyerekek egyaránt értettek a megszólaltatásához is. Mivel könnyen tanulható a kezelése, hamar nyújt sikerélményt és kedvet a rajta való játszáshoz.

Hát így történt ez Lászlóval is. Egy szomszédból kölcsönkapott hangszert pendített meg először és mivel érzéke azonnal kitűnt, az édesapja meglepte egy saját citerával. Azon faragott újabb és újabb dalokat és ügyesen bele is rázódott a citerázásba. Később a harmonika hangja is megtetszett neki, bele tanult hát abba is. Innen már egyenes út vezetett a lakodalmi zenész pályához. Majd belekóstolhatott a zenekari játszásba is, ahol profi hangszeren, az úgynevezett sándorfalvi hasas citerán játszhatott. Olyannyira megkedvelte ezt a típust, hogy otthoni használatra is akart egyet, de anyagilag elérhetetlen volt számára. Ezért döntött úgy, hogy készít magának. Sok-sok évnyi kísérletezés követte az elképzelését. A híres elődök nyomdokaiba kívánt lépni, úgy mint Krizsán Pál, Földházi Pál és Tóbiás Lajos, akitől személyesen tanulhatta el a fortélyokat. Közben formálódott a saját ízlésvilága, kialakultak a munkájára jellemző jegyek: a tűrt orrú fej, vagy a gyűrű a hang nyílása körül.

1997-től folyamatosan készít citerákat, eddig több mint hatszáz hangszer került ki a kezei alól. 1998 óta zsűrizteti is az általa készített citerákat, amelyek egytől egyig kiváló minősítést értek el. Országos Népzenei minősítésen szóló előadóként Arany-díjat kapott, majd a Magyar Kézműves Remekdíj átvételét követően 15 évnyi alkotás után elnyerte a kitüntető Népi Iparművész címet. Minden évben pedig a Mesterségek Ünnepén is részt vesz a citeráival. Nem csak hazánkban sikerült ismertségre szert tennie, hanem Lengyelországban, Litvániában, Olaszországban, valamint Japánban, Amerikában, Costa Rica-ban is ismerté lett a Szakál-féle citera. Sőt, azon kevesek egyike között tudhatja magát, akik részt vettek a Baden-Württembergben megrendezett Duna konferencián, ahol szintén szerepeltethette a citeráit.

A fellépésekhez, zenéléshez visszakanyarodva ma is látható-hallható a muzsikája elsősorban baráti összejöveteleken, vásárokon. Igyekszik minél szélesebb körben népszerűsíteni a hangszert, életben tartani a hagyományokat. Ezt a bizonyos hagyományt annyira fontosnak tartja (hiszen 1910-től mindig volt Hódmezővásárhelyen citerakészítő), hogy szeretné a mesterséget tovább örökíteni. Családi berkeken belül ugyan nem lehetséges a szakma utódlása, de már „kinézte” magának az utódját, aki méltó követője lehetne a neves elődöknek.

A mesterség átadásán kívül már csak egyetlen nagy vágya van, amit szeretne beteljesíteni: a Népművészet Mestere címet elérni. Mivel még közelében sem érzi azt az időt, hogy visszavonuljon – hiszen még sokaknak szeretne örömet okozni a zenéjével és a citerájával – cseppet sem tűnik lehetetlennek e kitüntető cím birtokosává válnia. Részemről azt gondolom, hogy aki ilyen alázattal és szeretettel fordul egy szakma irányába, megérdemli, hogy a szakma is megbecsüléssel tartsa számon a művelői körében. Jó egészséget kívánok e nemes cél eléréséhez!

2012.12.31. http://szakal-citera.tvn.hu/

A hódmezővásárhelyi ezerarcú asszony-Perjés Zsuzsanna

Az alábbi bemutatóm főszereplője egy modern kori inas, aki nem rest időt és energiát rászánni, hogy olykor több száz kilométert utazva a legjobb tanítómestert keress fel. Gyerekkora óta szeret mindent aminek előállításához ügyes kéz, türelem, kitartás, odafigyelés szükségeltetik. Ha valami felkelti az érdeklődését, akkor hajthatatlanul meg akarja tanulni a mesterség minden csínját-bínját. Felkutatja a legjobb mestert, akinek a segítő kezei alatt eltanulhatja a számára még ismeretlen kézműves technikát.

A nagy gyerekkori álom az ötvösmesterség volt Perjés Zsuzsanna számára. Azonban anyagi lehetőségek híján, jó ideig csak elérhetetlen célként lebegett a szemei előtt ez az álom. Persze, ahogyan az örökös vágyak, ez is váratlanul teljesült be Zsuzsanna számára. Előtte még számos művészeti ággal megbarátkozott és hosszabb-rövidebb ideig alázatosan hódolt az adott mesterségnek. Az ikon festésbe (fára festett egyházi témájú kép), a fafaragásba, a bútor festésbe és restaurálásba mind-mind belekóstolt, nem sikertelenül, hiszen több alkalommal kiállításokra hívták meg. Jó szépérzékkel és ügyességgel minden területen szép eredményeket ért el. S miután kipróbált ezt is, azt is, a sors vagy a szerencse egy olyan mesterhez sodorta ahol az ékszerkészítés rejtelmeibe kapott betekintést. Megtanulta a tűzzománc technikával készült ékszerek előállítását. Végre az álom megközelíthető távolságba került, hiszen az a fajta forrasztás, illetve előállítási módszer, amiket alkalmazott, nagyon közeli az ötvösök technikájához. Tanulása nem csak a készítésre terjedt ki, hanem a történelmi múltba is bele kellett mélyülnie, hiszen különböző korokhoz kapcsolódó ékszereket készítettek. Végre azzal foglalkozhatott, ami nagyon vonzotta, ám anyagi válságba kerülve nem tudta finanszírozni tovább a tanulmányát és befejezni kényszerült a tűzzománc művességet.

Ezután sodródott egy hagyományőrző társulathoz, ahol másik nagy kedvencével kezdett mélyebben megismerkedni: a fémmegmunkálással. Úgynevezett hajfonatkorongokat kezdett készíteni, vele párhuzamosan a bőrművességbe is belemerült. Tarsolyokat, illetve fém-bőr kombinált korongokat készített, amivel kiállítása volt többek között a Vajdahunyad várban is. Termékeinek nagy része iparművészeti zsűriztetettek. Minden évben Kárpátalján pedig öt napos rendezvény keretén belül gyermekeknek adja át tudását és tapasztalatát, ami már láthatóan nem kétséges, hogy meglehetősen sokrétű.

Ha valaki azt hiszi, hogy ez a sok-sok mesterség már nem fokozható, az nagyon téved. Ami a legnagyobb sikert és elismerést hozta az életében, ami még igen friss tudás a kezében, amire én is felkaptam a fejemet, az a tojáspatkolás. Csak néhány hónapja készít elsősorban megrendelésre, kovácsolt vaselemek díszítette hófehér tojás-szépségeket. Azért, hogy ez a fajta tojásdísz ne csak egy bizonyos időszakra korlátozódjon, olyan patkolással látja el, amely által az év bármely szakaszában ajándék lehet szeretteink számára. Vannak fabergé tojások (ékszertartónak elkészített tojás), csillagjeggyel ellátott tojások, mesterségeket szimbolizáló tojások (pl. vadászat, borászat) és történelmi alakokat megidéző tojások. Nagy kézügyesség és türelem dolga a precíz tojáspatkolás, de mint mondja, látni ahogyan valaki boldogan átveszi az elkészült darabot, nos azért érdemes ezzel az aprólékos munkával foglalkozni.

Bár a mai világ nem kedvez a kézműves termékekkel foglalkozóknak, hiszen nem csak eladni nehéz, hanem megtalálni is a megfelelő piacot, ahol érdeklődés mutatkozik a termékek iránt. Ennek ellenére Zsuzsanna bizakodó, ráadásul elégedett, hiszen minden nap azzal foglalkozik, amit szeret. És bár látjuk, hogy nagyon szép ívű pályát járt be eddigi élete folyamán, azt mondja, még az útja elején jár. Kívánom, hogy erről a szép mesterségekkel kikövezett útról ne térjen le soha és továbbra is azzal foglalkozhasson, amiben a legnagyobb örömét leli!

2012.12.13.

 Ropogós házikenyér kicsit másképp-Atkári Ferencné Terike

Alkalmanként olyannak érzem magam, mintha egy gyűjtő lennék. A különleges és egyedi alkotásokat kutatom a lehető legtöbb forrásból, hogy gyarapítsam a kollekciómat. Persze, az se baj, ha ebbe a gyűjteménybe bekerül egy-egy páratlan szépségű darab is. Esetemben, azaz az én kincsestáram a hazánkban fellelhető kreatív, ügyeskezű alkotókból áll. Bizton állíthatom, hogy akire rábukkantam a napokban, minden eddig látott egyediséget felülmúl a mesterségével. Ha még vihetek némi személyességet a bevezetőmbe, egyenesen leesett az állam amikor megláttam azokat az ínycsiklandó fotókat. Ha valaki azt hiszi, hogy egy kenyér nem nézhet ki másképp, mint ahogy azt a boltok polcain láthatjuk, hát az nagyot téved.

 

Azokról a fotókról, amelyeket Atkári Ferencné Terike készít a maga sütötte kenyerekről és kalácsokról, egyszerűen sugárzik a szépség. Mint formára, mint mintázásra, mint frissességre és gusztusosságra nézve, árad a képekből a gyönyörűség. Terike kenyerei nem csak, hogy ropogós héjúak és aranybarnák, de ami a lényeg, nem fejeződnek be néhány átlósan bemetszett vágással. Különböző rátétekkel variálva egy teljesen egyedi külsőt kap a kenyér és a sütemény. Van olyan kenyér amelyikre búzakalászt formáz. Van amelyikre virágot vagy levelet rajzol. Másokat meg a megszokottól eltérő bemetszésekkel dob fel. A kalácsai tekintetében pedig teljesen elrugaszkodott a megszokott formától. Szinte határtalan a variáció, ahogyan alkotni képes a kelt tésztából. Virágoskosár, növények, állatok, hangszerek és megannyi féle és fajta kreáció kerül ki a sütőjéből. Egyébként ezek a kreatív tésztaétkek nem kívánnak se másabb, se bonyolultabb készítési módot a hagyományos kenyérnél vagy kalácsnál. Terikének régi, jól bevált receptek segítenek a tökéletes tészta elkészítésében. A sütést illetően sem szükségeltetik nagyüzemi felszerelés. A saját konyhájában, villany vagy gáz sütőben készülnek a remekművek. Nincs is szüksége az ipari kialakításra, hiszen kreatív tésztaművessége pusztán egy hobbi, egy kellemes és hasznos elfoglaltság. Bár az érdeklődők, csodálók egyre szaporodnak a közösségi oldalán, még külföldről is bejelentkeztek nála, ennek ellenére nem szeretné nagyüzemi szintre fejleszteni a sütést. Egy-egy kiállításon, bemutatón vagy versenyen szívesen megmutatja és megméretteti a kreációit, de kizárólag a saját családja számára süt.

 

Mivel a másik kedvenc elfoglaltsága a fotózás, képein nagyon precízen szemlélteti a készítés folyamatát. Már a hólyagos keléstől kezdve, a sütőbe helyezés előtti állapoton át, az aranybarna finomság asztalra kerüléséig minden fázis megörökít. Ezt közszemlére is bocsájtja az oldalán. Nem is lehet nyálcsorgatás nélkül végignézni a képsorokat!

 

Ha pedig üres a sütő és a dagasztó tál, a fényképezőgép sincs a keze ügyében, akkor az állatok gondozására és segítésére áldozza az idejét. Aktív állatvédő, gyakori látogatója a menhelyeknek. Otthonában is szép számmal akadnak utcáról befogadott, gazdátlan négylábúak. Bár az otthoni fotókat elnézve, kétlábú jószágok is akadnak a ház körül.

 

Aki a nyers tésztával szobrász módon tud bánni, attól semmilyen kézimunka nem esik távol. Sütés, fotózás, állatgondozás mellett a kézművesség is helyet kap Terike életében. A kötésben, a hímzésben, a horgolásban, de még a mozaik rakásban is otthonosan mozog. Érdemes ellátogatni a honlapjára vagy megkeresni őt a legismertebb közösségi portálon, mert igazán lenyűgöző a sokszínűsége. Az egyedi kenyereit és süteményeit pedig mindenképpen érdemes látni, mert mint mondja, nem tud róla, hogy közel és távol, bárki foglalkozna efféle mesterséggel. Mondhatni úttörője ennek a műfajnak.

 

Ha valaki nem érné be pusztán a nézelődéssel, annak azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy ezeknek a szépségeknek a receptjei nem titokként kezelendők. Terike részletes útmutatással és tanáccsal szolgál mindenkinek, azokkal a bizonyos nagymama jól bevált receptjeinek segítségével. Tehát sütésre fel! Járjunk utána hogyan lehet finom otthoni kenyeret szervírozni a családunk elé és a bátrabbak szárnyaltathatják a kreativitásukat is.

2012.12.03.

 

 

Határtalan kreativitás-Szűcsné Pál Ilona 

Vajon hányféle készség megléte szükséges ahhoz, hogy valaki bármilyen kézimunkába is fogjon bele, szemet gyönyörködtető, ízléses munkát adjon ki a keze közül? Hiszen nem elegendő, ha valaki tudja az adott technika minden csínját-bínját. Ha nincs jó szeme a széphez, könnyű keze az aprólékos munkához, végtelen türelme a hibátlan végeredmény megteremtéséhez, képtelen lenne tökéleteset alkotni.

Biztos vagyok benne, hogy Szűcsné Pál Ilona az előbb említett képességeknél még jóval többel rendelkezik. Talán maga sem tudta, hogy mi mindent meg tud valósítani ha nagy szeretettel és odaadással áll neki valamilyen ügyködésnek. Igen, ügyködés, hiszen már a szülei  így jellemezték azt, amikor kicsiként nyughatatlanul elbíbelődött mindazzal ami a keze ügyébe került. Ami odahaza és a ház környékén begyűjthető volt, mindenből kihozott valami újat, szépet, érdekeset. Az ügyködés pedig nem hunyt ki belőle az idő előrehaladtával sem. Végzett óvónőként ismerkedett meg a szalvétatechnikával, aztán jött az üvegfestés, selyemfestés, mozaik technika és egészen friss újdonságként a tojáshéj díszítés. Tyúk- és lúdtojások csipkézésével, áttörésével, ékesítésével is foglalkozik. Egészen meghökkentő ügyességgel készít dobozkát vagy kosárkát a vékony, törékeny tojáshéjból. Ráadásul még selyembéléssel is ellátja őket, ami már tényleg azt igazolja, hogy Ilona nagy-nagy türelemmel rendelkezik. Egyébként Sióagárdon, ahol a nyugdíjas óvónő él, nincsen hagyománya a tojásdíszítésnek, mondhatni egyedülálló a tevékenysége. Mint mondja, sok összetört tojáshéj árán sikerült eljutnia oda, hogy olyan egyedi tojáshéj díszeket készítsen, amit az országban nem vagy csak egynéhányan készítenek.

Üveg- és selyemfestett alkotásai többnyire a képzelet szüleményei, elsősorban természeti képeket ábrázol. Bármilyen üvegtárgy külsejét át tudja varázsolni festéssel: váza, lámpa, tányér, borosüveg, ajtóbetét válik színessé és látványban kellemessé. A selyemfestéssel is meghatóan szép alkotások születhetnek, viszont meg van ennek a munkának is a neheze: nem hagy hibázási lehetőséget a selyemfestés. Minden ecsetvonás végleges, javítási lehetőség nincsen. Ám ettől tartja izgalmasnak a selyemmel való munkát, hiszen a végeredmény minden erőfeszítését kárpótolja.

Nem csak beltéren alkalmaz díszítő technikákat. Például mozaikolással kertek, udvarok dekorálására készít virágtartót, kőoszlopot, kerti gömböt. Az összetört, apró cserépdarabok egy képpé való összeállításának valóban csak a képzelet szabhat határt, hiszen az alkotó precíz kivitelezése itt sem kérdőjelezhető meg.

Ilona az Art ’999 Képző és Iparművészeti Egyesület és a Bárka Művészeti szalon tagja. Az
 egyesület tagjaival közösen, de önállóan is bemutatta már készítéseit megyei illetve országos kiállítások alkalmával. Munkáinak híre pedig már külföldre is eljutott, jónéhány alkotása határokon túl élő családok otthonait díszíti. Ha már az értékesítést említettem, nincs könnyű helyzetben, akárcsak a hazai kézművesek általában. Kevés hely akad, ahol biztosítva lenne az állandó megjelenési lehetőség. Az internet az egyetlen biztos pont, amin keresztül bárhová el tud jutni és ismertséget tud szerezni. Persze, mint mondja, a csipkézett tojáshéj egy olyan kategóriát képvisel, ami nem egy küldözgethető termék. Nem szívesen bízza postai útra.

Mint minden alkotónak, Ilonának is a pozitív visszajelzések adják az inspirációt a továbblépéshez és a fejlődéshez. A dicséretek, az elcsodálkozó pillantások egy-egy alkotása felett, a legőszintébb visszajelzések számára. Fejlődni pedig még nagyon szeretne, hiszen mindent, amit egy-egy technikáról tud és alkalmaz a saját próbálkozásainak eredménye. Autodidakta módon fejlesztette ki a tudását és ezt szeretné tökéletesre csiszolni a jövőben. Persze nem kizárt, hogy a tevékenységi lista bővülni fog még, hiszen elég csak egy pillantás az újdonságra és máris belendül a fantáziája, hogy maga is megpróbálkozzon a látottakkal. Önmegvalósítás és örömszerzés. Ez hajtja előre. Zárszóként azt kívánom, hogy minden lappangó késztetés és kíváncsiság törjön ki még belőle, hogy gazdagítsa a hazai alkotóművészet szépségének tárházát.

 

2012.11.25.   http://sz-ili.n4.hu/

Élethű újszülött babák-Pál Anita

Ellágyuló szívvel és meghatódott mosollyal ámulom az előttem lévő babafotókat. Rózsaszín fodros ruhácska, hurkás kacsók és lábikók, csillogó apró szempár, lágy, göndör hajfürtök, apró, pisze orrocska, rózsaszín, kerek arc és cumi után csücsörítő szájacska. Hiszen ez a kisbaba pont olyan, mint egykoron voltak az én gyerekeim, vagy mint a szomszéd néni dédunokája, akit néhány hete könnyes szemmel mutogatott az utcabelieknek. Bizony, Dorka, Lara, Levente, Molly, Sonja és valahány baba az albumban minden porcikájukban, tekintetükben és testtartásukban olyanok, mint bármelyik újszülött kisbaba. Pedig a csöpp ruhába öltöztetett kedvességek csupán annyira élő babák, amennyire tulajdonosuk felruházza őket életszerűséggel, vagy amennyire a készítő, Pál Anita megtöltötte őket szívvel és lélekkel a készítés során. A műanyag babák készítője, a Győri Nemzetközi Babakészítési verseny aranykoszorús mestere mesélt nekem a kezdetekről és a babázás jelenéről.

Anita az ügyességnek, kéztudásnak már gyermekként birtokosa volt. Mindig vonzódott a kézi készítésű dolgok felé. Természetesen, mint nő és mint finom lelkű alkotó, a babák világa különösen nagy vonzalommal hatott rá. Álmodozott is róla nem keveset, hogy az élő babák tulajdonságaival mindenben megegyező játékbabákat fog gyártani. Azonban 6 évvel ezelőtt, amikor a rég áhított álmok tettekre sarkalták, idehaza nem talált sem leírást, sem eszközt a megvalósításhoz. Világviszonylatban is nagyon kevés leírásra vagy oktatófilmre bukkant, ami segítette volna az elindulásban. Autodidakta módon, a saját érzéseire és elképzeléseire támaszkodva vágott bele a babakészítésbe.

Kezdetben csak a maga örömére babázott, hiszen a külföldről beszerzendő kellékek magas ára nem tette lehetővé, hogy nagyobb mennyiségben készítsen. A próbálkozások és a növekvő gyakorlat meghozta a sikert és a löketet ahhoz, hogy nagyobb erőbedobással vesse magát a munkába. 2008-ban, élete első babás megmérettetésén el is hódította Sweety nevű újszülöttjével az első helyezést. Sweety Hollandiában is lenyűgözte a zsűrit, itt szintén a dobogó legfelső fokára került a babájával. Ha már szóba kerültek a díjak, egy egész vitrinre való van belőlük Anitának. Több kiállítás első, második vagy harmadik helyezését hódította el.

Persze ahhoz, hogy tetszetős, az igazira megszólalásig hasonlító baba kerüljön ki a kezei közül, több mint egy hét munkájának az eredménye. A testrészeket natúron, darabokban kapja meg külföldről. Nem csupán összerakni, megfesteni és kitömni kell az újszülött baba testét, de a haj és a szempilla beültetést is maga végzi. A parányi körmöket egyenként kell lakkoznia, hogy életszerű hatást keltsen. Végül megkapja a kötött, álomszép ruhácskát és ezzel kislányok, gyűjtők vagy babakedvelő felnőttek tulajdonává válhat. Persze, azt tudni kell, hogy mint általában a kézi készítésű dolgok, Anita élethű babái sem hasonlíthatóak össze a futószalagon gyártott tömegtermékekkel, sem árban, sem megjelenésben. Viszont aki egy kézimunkával készült baba tulajdonosává válik, biztos lehet benne, hogy egy szívvel-lélekkel, tetőtől-talpig gondosan megalkotott játékot vesz birtokába. Sok idő, türelem, energia és szív van minden egyes babában, ami kikerül Anita kezei közül.

Ha pedig nem babázik, akkor igyekszik kipróbálni más kézműves technikákat is. A különleges articsóka technikáról könyvet írt, ami a napokban került megjelenésre. Továbbá a textilbabák és figurák készítésében is nagy örömét leli. Sőt, egy alapítvány az ő segítségét kérte a kabalafigurájuk megtervezésében és elkészítésében. Az ország bármely táján időről időre felbukkanó kiállításai alkalmával pedig minden érdeklődő személyesen csodálhatja meg Anita kézműves babáit. 

http://www.egyedibaba.hu/hun/hun_homepage.html

2012.11.12.

Mamóca kézműves birodalma-Dürvángerné Gál Magdolna

Ha valakinek ügyes a keze, számtalan ajtó nyitva áll előtte. Nem kell félnie, hogy feladat nélkül marad, pláne nem félhet attól, hogy unatkozni fog. Ha mindennek tetejében a kipróbálás kíváncsisága és az örökös tettvágy is hajtja, akkor bizony sokrétű személyiség válhat belőle. Tud tojást metszeni vagy festeni. A tojáshéjat gravírozással is el tudja látni, akárcsak egy üveglapot. Oklevelet tud szerezni hennafestésből, testfestésből, alkalmi testdíszítésből. Lelkesen merül bele a grillázstorta készítés rejtelmeibe is. A fiatalosságát pedig népes családjával tartja karban, apróságok hivatalos nevelőszülőjeként. Bizony, ez a felsorolás egyetlen személy sokoldalúságának bizonyítékaként szolgál. A Tolna-megyei Szakály község Mamócáját, azaz Dürvángerné Gál Magdolnát és az ő munkáit vettem górcső alá ezen írásommal.

 

Mint azt a bevezetőben írtam, egy jó kéz, valamint szépérzék, ízlés, szárnyaló fantázia és odaadó lelkesedés szükségeltetett ahhoz, hogy Magdolna lépcsőről lépcsőre eljusson oda, ahol most tart. Magyarország legismertebb porcelángyáraiban eltöltött 28 éve alatt megtanulta azt a pontos, fegyelmezett, ízléses előállítást, ami a későbbi tojáscsipkézés elengedhetetlen alapja lett. Bármennyire is szép és kihívásokkal teli hivatást tudhatott magáénak a porcelángyárban, az élet váltásra sarkallta. Az éles szem megromlása, aminek megléte elengedhetetlen az aprólékos munkához, lassításra és lemaradásra kényszerítette és arra, hogy olyan feladat felé forduljon, ahol a saját tempójában tud dolgozni. A magánélete is új fordulatot vett: új szerelem, házasság, otthon váltás, fél tucat gyermek nevelése. Szinte magától értetődött, hogy az otthonában fogja kamatoztatni mindazt a fentről kapott és a munkahelyén megszerzett tudását, ami a kezeiben, a szívében, a lelkében rendelkezésére állt. Hiszen szüksége is volt minden létező tapasztalatára és képességére, mert a tojáscsipkézést tanítómester nélkül tanulta ki. Meglátott néhány lyuggatott, mintázott tojást és eldöntötte, hogy legalább olyat, de ha lehet, még szebbet készít. Nos, ez olyannyira valóra vált, hogy a Bosch cég Magdika csipkézett tojásaival promotálja azt a gépet, amit az efféle munkákra fejlesztettek ki. Húsvét időszakában egyik tévés szereplésről a másikra hívják, Moszkvától Lisszabonig tőle tanulják a tojáscsipkézést. Kiállításokra, szervezett kézműves foglalkozásokra invitálják, hogy mindenki a saját szemével láthassa hogyan faragja a hófehér tojásokat.

 Persze, nehogy bárki azt higgye, hogy Magdika helyet foglal a nagyító előtt, egyik kezébe kapja a csiszoló

 

szerszámot, a másikba a libatojást és percek alatt kidíszíti azt. Bármennyire is kis felületnek tűnik egy tojás, hosszú órák aprólékos munkája szükségeltetik a kicsinosításához. Például a strucctojás, hogy fényáteresztő lámpabúra váljék belőle, közel két hét mindennapi munkájának eredménye.

 Ha éppen távol van a húsvét időszaka, mint mostanság, akkor sem pihen az a professzionális gép. Magdika az üveggravírozást is rettentő élvezettel és nem kis hozzáértéssel műveli. Azt mondja, hogy még tanulja a mesterséget, de szemlátomást profi munkadarabokat ad ki a kezei közül. És nem csak az üvegdíszítést tanulja, hanem valami mást is, ami túl azon, hogy szép, még ehető is. Egyre nagyobb sikereket és népszerűséget zsebel be a grillázstortáival. Igaz, évtizedek óta dédelgetett álmát valósítja meg a torták által, de már tudja, hogy kár lett volna kihagynia az életéből ezt a mesterséget.

 

Befejezésként, hogy Mamóca személyiségéről is szó essen, azt gondolom, hogy legalább olyan értékes ember, mint az általa készített dísztojás, strucctojás-lámpa, grillázstorta vagy gravírozott pohár. Bár bevallom, személyesen nem találkoztam vele, de a levélváltásaink alkalmával a soraiból, megnyilvánulásaiból kiérződött az egyenessége, jósága, szerénysége. Ezt támasztja alá népszerűsége, ismertsége, az egész országot behálózó baráti kapcsolatai. Nem is tudom, hogyan feltételezheti azt, hogy nem tett le eleget arra a bizonyos képzeletbeli asztalra. Azt írta, hogy azért tesz-vesz folyton, hogy ne szaladjon el hiába az életéből az a drága idő. Megnyugtatásként írom ide, Magdikának címezve, hogy az a bizonyos idő egyáltalán nem szaladt el hiába. A bizonyítékok bárki számára megtekinthetőek az interneten vagy szerencsés esetben egy személyes tapasztalat által.                                  http://tojasdiszites.gportal.hu/

2012.10.15.

Az üvegtopánka készítője-Viczán Zoltán

A Pest-megyei Gombáról indult a karriere annak a fiatalembernek, aki az igényesség és alaposság eltökélt szándékával és a régi üvegcsiszoló mesterek tudását, tapasztalatát követve nem csak Magyarországon, hanem még Japánban is hírnevet szerzett magának. Budapesten, Visegrádon és Japánban kiállításai voltak, gyerekkorában rajzversenyek, felnőttként pályázatok első helyezéseit hódította el.

Viczán Zoltánnak már gyerekként ott volt a hatalmas kincs a birtokában, azaz a kiváló kézügyessége. Szinte magától értetődött, hogy művészeti iskolában van a helye. A kerámia irányába gondolta ő, illetve gondolták a szülei, hogy indulnia kell. Ám csak egy pillantás elegendő volt ahhoz, hogy meglássa és rögvest vonzódást érezzen az üvegcsiszolás iránt. Pontosan ennyin múlott, hogy az üveg lett a munkaeszköze, amit azóta is töretlenül a sajátjának érez, amitől azóta sem tudott és nem is kíván elkanyarodni.

Csiszolással és gravírozással tálakat, poharakat, parfümös üvegeket tesz varázslatos szépségűvé. Állat motívummal ékesített levélnehezékei asztalok díszei lehetnek. És általa tudhatjuk meg, hogy hogyan festhetett Hamupipőke üvegcipellője, hiszen azt is roppant elegánsan megalkotta. Érdemes is ellátogatni a honlapjára, ahol számtalan eddigi készítései megcsodálhatóak. Videofilmje megtekintésével munka közben is megleshetjük, hogy miként alakul át az üveg a gyémántszerszámok munkájának segítségével. Sőt, egy technikai újításnak köszönhetően, egyetlen kattintással megláthatjuk, hogy a nyers üveg néhány órányi, olykor néhány napnyi munka után mivé változik Zoltán kezei között.

Ha már belementem a technikai részbe, idekívánkozik némi háttér információ a csiszolásról, a munkafolyamatról, hiszen akadnak olyanok, akik hozzám hasonlóan nem ismerik a készítés mechanizmusát. A csiszoláskor nagyobb méretű kő vagy gyémánt korong használata szükséges, gravírozáshoz kisebb, elsősorban gyémánt koronggal dolgozik. Sablont nem használ, közvetlenül az üvegre rajzol. Több, egyforma minta esetében is csupán egy vízszintes és függőleges vonalakból álló hálót skiccel az üvegre, ez adja a viszonyítási alapot. A legkönnyebben megmunkálható az ólomüveg, amit csiszolás után neveznek ólomkristálynak. Ennél keményebb anyag a hétköznapi használatból ismert befőttesüveg vagy ablaküveg. Mint mondja, ebben a szakmában nincsen megújítás, fejlődés. Fejlődés mindösszesen a gépekben van, amelyek a gyorsabb, pontosabb munkavégzést teszik lehetővé. Zoltán főleg egyedi darabokat készít, de a legnépszerűbbek a parfümös üvegjei.

2005-től kezdve két éven keresztül Japánban dolgozott, ahol az európai üvegcsiszolás bemutatása volt a feladata, az ottani, mondhatni fejletlenebb technikai eszközökkel. Ez nem kevés kreativitást igényelt tőle, de ugyanakkor gazdagította a tudását általa. Egyébként érdemes tudni, hogy a japánok európai hatásokra kezdtek az üvegcsiszolással foglalkozni, amit a saját szemléletükre alakítottak át.  Eszerint a csiszolataik sokkal szabályosabbak, mértanilag pontosabbak, míg az európai előállítás nem ragaszkodik szabályokhoz, merészebb és szabadabb vonalvezetést és díszítést tesz lehetővé. Ha már tudás és képzés, természetesen arra törekszik Zoltán, hogy minél tökéletesebb és magasabb szintű munkát adjon ki a kezéből. Fejleszti tudását és nem csak a szakmájában, hanem a nyelvtanulásban is. A Japánban töltött évei megfertőzték őt az oda való vonzódással, aminek az alapja, hogy a nyelvet megfelelő szinten elsajátítsa. Tanulás, utazás, olvasás, fotózás, ezek teszik ki szabadidejének részeit.

Öröm a számomra, hogy egy interneten való szörfözés véletlenjében felfedeztem Zoltán oldalát és megismertem a munkáját, mert az alaposabb áttekintés után rájöttem, hogy rettentő tehetséges emberrel állok szembe. Mindenkinek ajánlom, hogy keresse meg őt a világhálón. Még ha nézegetés szempontjából kukkantanak be az oldalára, akkor is érdemes egy kis időt szentelni ennek a fiatalembernek a munkájára. Hiszen általa ismét bebizonyosodni látszik, hogy kis hazánk minden szegletében akad legalább egy ember, aki kimagaslóan tehetséges a szakmájában vagy a hobbijában. Én már régóta tudom, hogy nagyon sok ügyes kezű kézműves él az országunkban, akire oda kell figyelni és részemről legalább egy cikk erejéig nagyobb fénybe helyezni. Remélem, hogy nem csak az érdeklődést tudtam felkelteni egy üvegcsiszoló és gravírozó munkája iránt, hanem az előbbi mondatomnak is bizonyítást szereztem.

2012.10.01.

 Zsolnai lámpások-Zsolnai Tímea

Akiről most írok, embertelen lelki mélységből emelkedett fel oda ahol jelenleg áll. Egyik szörnyűség a másik után érkezett az életébe. Fiatalon kopogtatott be hozzá az első sorscsapás, egy súlyos betegség, ami az egész életét felfordította. Ám később még egy ennél is nagyobb szomorúság nehezítette meg az életét, ugyanis a betegség kapcsán eltávolodott a szeretteitől.

Zsolnai Tímea, a kétgyermekes anya, ezen betegség miatt kényszerült arra, hogy megváljon a gyermekeitől. Nincs is annál nagyobb veszteség egy anya számára, amikor nem lehet jelen a gyermekei mindennapjaiban. Nem akarta kitenni a gyerekeket az ismétlődő, gyakori rosszullétek látványának, ezért határozott úgy, hogy a volt férje vegye át a nevelésüket. Életének ez a fordulata lelkileg mélyen megviselte. Ennek következtében a depresszióval is fel kellett vennie a harcot. Azonban ott volt a lelkében, a kezében a megmentő eszköze: a művészet és az alkotás. Mivel mindig is vonzódást érzett a kézművesség iránt, ennek segítségével emelkedett fel a lelki mélységből.

Az üvegfestés és az akrilfestés után 2010-ben egy fotóról tekintett rá az, ami szerelem első látásra érzésként hatott rá. Meglátta és megszerette a lopótökből készített lámpát, amit rögtön tettek követtek. Elszántan belevetette magát a töklámpa készítésbe, annak ellenére, hogy a technikát, a fortélyokat saját magának kellett kitapasztalnia. Sok idejébe és energiájába került mire határozott és gyakorlott lett a készítésben. A tök teljes kitisztításától kezdve a minta felrajzolásán, a lyukak kifúrásán, a festésen keresztül egészen a lakkozásig és a világítás beszereléséig akár négynapnyi kemény munkába is beletelhet a lámpa megalkotása. A nagy koncentráció mellett fizikai erőnlétet is igényel a lámpakészítés. A számtalan apró lyukacska kifúrogatása nem kis testi – elsősorban váll és kar – kondíciót kíván. Ám ahhoz, hogy elérje a szemet gyönyörködtető végeredményt, ez az aprólékos munka a legfontosabb része a teljes folyamatnak.

A különleges alkotások sok érdeklődőt vonzanak. Sokan a csodájára járnak és szívesen megmutatná szélesebb körben is, de a  termék jellegéből adódóan speciális, elektromosan felszerelt körülmények között mutatható be. Hiszen a lámpa sötétben, kivilágítva adja ki teljes pompáját. Ezért a munkáit éttermekben, kávézókban, üzletekben lehet megtekinteni. Jövőbeni céljai is arra irányulnak, hogy bővítse azt a kört ahol állandó hangulati és díszítő elemként reklámozhatja a lámpáit.

De Tímea nem csak a gyönyörködtetést tartja elsődleges szempontjának, hanem lelki behatásokat is szeretne elérni azokban, akik megtekintik, kézbe veszik, netán az otthonukat díszítik a kézműves lámpáival. Munkájának figyelemfelkeltő célja is van. Jelzi, hogy a legmélyebb válságból is van kiút. A saját példájával igyekszik segíteni mindazoknak, akik belesüppedtek valamilyen lelki betegségben és nem látnak kiutat onnan. A fotózás és a zongorázás is túl azon, hogy lelki megnyugvására szolgál, egyfajta útmutatás a hasonló sorsúak számára. Munkájában jelentős segítséget nyújt a párja, aki mindenben támogatja őt, továbbá a munkahelyének is sokat köszönhet, amely szintén sokat tett azért, hogy Tímea idáig eljuthasson.

Visszakanyarodva a lámpáira és azok jövőjére, továbbra is lelkesen kíván hódolni eme szenvedélyének. A munkáját új eszközök beszerzésével szeretné könnyebbé, gördülékenyebbé tenni. Továbbá töri a fejét a vezeték nélküli világítástechnika megvalósításában is. Valamint a már említett terjeszkedést, megmutatkozási lehetőségeinek bővítését is nagy erővel szorgalmazza. Jelenleg Veszprémben lehet személyesen megismerkedni a töklámpásaival a Belvárosi Üzletház kézműves boltjában, valamint a Villa Medici Hotel Nosztalgia éttermében is. 

Zárszóként örömmel teszem ide azt az idézetet, amit a bemutatkozó levelében küldött el, hiszen a benne említett önmagára találás Tímea esetében megvalósult, amit igen, valóban töretlenül és elszántan vezetget előrefelé: „Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.” 

2012.09.26..

Különleges gyertyák-Havasi Grauszmann Tünde

Zebegényben él és alkot kézműveseket bemutató cikksorozatom következő alanya. Foglalkozása meglehetősen egyedi, hiszen kevesen művelik a kézi mesterségek ezen ágát. Alig ismertek még azok a dísztárgyak, amiket készít. Látványban a marcipánfigura, kerámia vagy édesség hatását keltik ezen tárgyak. Holott egészen másról van szó, ezek a készítések egészen más rendeltetésre születnek.

Havasi Grauszmann Tünde gyertyaöntéssel és gyertyafaragással foglalkozik. Az, hogy alig ismert technika a gyertyafaragás, a saját bőrén tapasztalta amikor nekivágott, hogy megpróbálja az átlagos gyertyát másként, színesebben, díszesebben, művészibben a közönség elé tárni. Alig talált valakit, aki segítséget tudott volna nyújtani a kezdő gyertyázó számára. Tanítómester híján a világhálót hívta segítségül és a különböző oktatófilmek alapján sajátította el a gyertyázáshoz szükséges ismereteket. Ugyan magára maradt, már ami a tudás megszerzését illeti, de egyedül is ügyesen boldogult. Bár mégsem állt teljesen egyedül az elképzeléseivel, hiszen élete párja támogatta, biztatta, segítette bizonytalan lépteit. Egy év kemény munkája kellett ahhoz, hogy kitapasztalja az anyagot, megtanulja a formázást, megvalósítsa a faragott gyertyát. Így mára születésnapokra, ballagásra, esküvőre, keresztelőre, egyházi ünnepekre alkalomhoz illő gyertyát tud készíteni. 

Kerámia vagy fém gombokkal, érmékkel látványosabbá, egyedivé tudja tenni a hatást.

Maga a faragás gyors kezet és megfelelően meleg klímát igényel. Nagyjából 10-15 perc az az időtartam amíg a puha anyag hámozható, faragható, csavarható. Amennyiben nem elég gyors, kárba veszhet a munkája, az a körülbelül harmincszori mártogatási folyamat, ami a gyertya cifraságát eredményezi. Hulladék gyakorlatilag nincs, hiszen a faragás által lepotyogott részek viaszrózsák alapanyagául szolgálnak.

A kész termékeivel piacokon és rendezvényeken próbál szerencsét, ahol sokszor megdöbbenve érzi magát a vásárló a különleges forma miatt. Akik nem láttak még hasonlót meglepődve fogadják, hogy egy gyertya lehet másmilyen is, mint amilyennek ismerik. Viszont amint lehull a lepel és kiderül, hogy nem kerámia, nem is ehető édesség, a gratuláció és az elismerő szavak nem maradnak el. Ha valaki élőben, testközelből szeretné látni a készítés folyamatát, Tünde saját műhelyében fogadja az érdeklődőket. Az öntéstől a faragásig minden részletet személyesen tapasztalhat meg az, aki időt szán e kézműves termék készítésének megismerésére.

Mindig megkérdezem az alkotót, hogy milyen tervei vannak a jövőt tekintve, mi motoszkál még a fejében. Tündét is próbáltam kifaggatni erről, de láthatóan nagyon szerelmes abba, amit csinál, mert semmi egyéb terve nincs, mint faragni és faragni. Csupán egy magasabb elvárásnak, fokozódó vásárlási megelégedettségnek szeretne mindenkoron megfelelni. A magam részéről annak örülök, hogy egyrészt megismertem Tündét és megismertettem másokkal is, másrészt nagyszerű dolog, hogy nem pusztán a televízión keresztül csodálhatjuk meg az efféle dísztárgyakat, hanem létezik egy magyar készítő is, akinél megleshetjük és meg is vásárolhatjuk a gyertyákat. Gyönyörködjünk hát Tünde faragott gyertyáinak látványában és hagyjuk elvarázsolni magunkát a lángja színes fényének játékával.

2012.08.26.

Grillázscsodák Hajósról-Szabadi Jánosné Irén

Talán sokaknak nem mond semmit az a szó, hogy grillázstorta. Viszont ha pörkölt-, dió- vagy égetett cukortortának nevezem, akkor már többeknek ismerős lehet ez az édesség. Egyébként az égetett elnevezést sok készítő nem tartja találónak, hiszen a felhasznált cukrot csupán megolvasztani szükségeltetik, és nem égetni. Maga a grillázskészítési folyamat azt jelenti, hogy az olvasztott cukorba apróra tört mogyorót, mandulát, diót kevernek és alapesetben vékonyra kinyújtva, tetszőleges formákra vágva, szárítás után fogyasztható. Valódi gyógyszer is, amellett, hogy laktató és egy igazi cukorbomba. A népi gyógyászat szerint kiváló köhögés ellen, valamint serkenti az emésztést. Már Mátyás király idejében ismert volt ez az édesség, igaz akkoriban még a török papiros és a kriliás (valószínűleg ebből ered a grillázs szó) nevet viselte. Bár a grillázs egy francia eredetű szó, a grillázs szobrászat igazi hungarikum, amelynek sokan hódolnak hazánkban, s ráadásul igen magas színvonalon űzik ezt a mesterséget. Rangos díjak a bizonyítékai annak, hogy nagyon jó kezű és fantáziadús alkotók vannak kis hazánkban.

Egy aranyérmes grillázstorta készítőre bukkantam, aki a májusban megrendezett III. Grillázsmajálison megérdemelten vette át az első helyezettnek járó jutalmat az exkluzív szépségű alkotásával. Szabadi Jánosné grillázs4Irénke nagyjából 20 éve ismerkedett meg a grillázstorta készítésével. Érthetjük ezt a megismerkedést szó szerint is, hiszen az igazi alkotást, a rejtelmeket, a praktikákat önállóan sajátította el. Mint mondja, kreativitás, kézügyesség és sok türelem dolga a szép torta elkészítése. Akár 10 órát is igénybe vehet egy mutatós darab megalkotása. Hiszen minden kézzel készül, minden darabot egyenként szükségeltetik egymásra, egymáshoz passzintani. És akkor még ott van a díszítés, amivel ugyan elfedhető a kisebb pontatlanság, de mégiscsak iszonyatos nagy odafigyelést igényel a hab felvitele, amivel teljessé és mutatóssá válik a torta.

Egyébként manapság semmit nem veszített népszerűségéből a grillázsból készült torta. Születésnap, keresztelő, leánybúcsú fényét emelheti egy grillázsalkotás. A legnagyobb szerepet az esküvőkön tölti be, ahol hagyományokat elevenít fel a grillázstorta felszolgálása. Az ifjú pár miután darabokra töri – fájó szívvel – a tortát, a vendégeket sorba kínálják a darabjaival. Állítólag ahány darabra hullik, annyi évig lesz tartós a házasság. Illik tehát jó apróra törni.

grillázs6Irénke tortáinak híres szépsége már a határainkon túl is ismert. Németországba, Romániába, Angliába, az egykori Csehszlovákiába, de még Amerikába is készített tortát.
2005-től, amikor is egy Guinness-rekordban volt szerencséje részt venni, igyekszik minden évben megmérettetni a tortáit. Bronz és ezüstérmek után idén sikerült az aranyérmet elhódítani a csipkedíszes tortájával. Ezzel olyan önbizalmat és löketet kapott a folytatáshoz, hogy továbbra is zsűri elé kívánja tárni alkotásait. Sőt, megújításon, új irányzaton is dolgozik. A Németh Zoltán (Némó) által készített karamell cukoralkotásokhoz is kedvet kapott. Valamint Földi Lenke cukorvirágai szintén nagy hatással vannak rá, ezekkel Irénke is próbálkozik, egyre nagyobb elismeréseket bezsebelve.

A jövőt tekintve továbbra is azon dolgozik, hogy a legextrémebb kérésekre is igent tudjon mondani. Miközben gyártja a szebbnél szebb tortákat, családja buzgón népszerűsíti édesanyjuk munkáit. Nagyobbik fia jelenleg is azon dolgozik, hogy az internet adta lehetőségek segítségével a grillázstorták híre a világ bármely pontjára eljusson. Ehhez kívánok a családnak, Irénkének sok erőt és jobbnál jobb ötleteket, amivel még sokáig készítheti a meghökkentő alapossággal kidolgozott tortáit.

grillázs3

2012.08.06. (www.szabadinegrillazsai.hu)

 

 

Gyógyító kecsketej-Antalovics Eszter

Vannak, akik a bevásárló üzletbe betérve nem emelhetik le válogatás nélkül a kozmetikumokat, mert olyan bőrbetegséggel élnek, ami számukra tiltja a közismert, világmárkás vagy éppen tetszőlegesen kiválasztott testápolók, krémek, szappanok használatát. Nekik általában a bőrgyógyász által javasolt -legtöbbször szteroidos - patikaszerek jelenthetik a teljes vagy átmeneti megoldást a bőrproblémájukra. Ha ez sem segít, akkor fordul valaki az alternatív megoldás irányába. Ahhoz folyamodik a beteg, hogy felkutassa a természet adta szereket, amelyek talán az utolsó reményei lehetnek abban, hogy az olykor évek óta magával cipelt betegségben javulás lépjen fel.

Eszter6Ekcémára, pikkelysömörre, rosaceára, extra száraz bőrre, narancsbőrre, túlzottan zsírosodó bőrre alkalmas mosdószappanok előállításával foglalkozik Antalovics Eszter. A kulcsszó, a csodaszer, amivel már számtalan bőrproblémával küszködő embert meggyógyított: a kecsketej.

11 éve annak, hogy a városi életformát a falusi gazdálkodásra cserélte. Állattartást, növénytermesztést, boldog vidéki életet álmodott. A valóság azonban sok ponton eltért az álmaitól. Egyrészt egy nehezebb és kiszámíthatatlan életbe csöppent. Másrészt az állattartás sem úgy alakult, ahogyan eltervezte. Elhullottak a jószágai, így a kecsegtetően induló kecskesajt gyártó tevékenysége befuccsolt. Viszont a megmaradt néhány kecske adott annyi tejet, amivel ugyan sajtot készíteni nem lehetett, de valami másra még alkalmasnak bizonyult. Elő hát a számítógép, elő az internet, és addig szörfözött a világhálón, amíg egy piciny szikrát nem gyújtott a eszter1fejében a szappankészítés gondolata. S abból, amit kiragadott innen is onnan is, összeállította a saját receptjeit és beindította a saját szappanos vállalkozását. Persze, ezek a receptek többszöri csiszoláson mentek át, attól függően, hogy mit mutatattak a visszajelzések a használóktól illetve milyen saját tapasztalatokra tett szert.  Így mára sok féle és fajta szappan került ki a szappankonyhájából. Igazán csak néhányat tudok kiemelni a széles kínálatból: barackos, csalános, csokis-mandulás, zabos-mézes, teafás, Holt-tengeri iszapos.

Ha már a kikerülést említettem, szót érdemel, hogy a fejéstől a készítésen át a postára adásig, mindent egy személyben lát el Eszter. Igazi „kézből-kézbe” termékek ezek a szappanok. Azt mondja, rettentően élvezi a folyamat minden fázisát és nem bánja, hogy ez a foglalkozás egyetlen nap szabadságot sem engedélyez számára. Visszakanyarodván a termékeihez, feltétlenül leszögezendő, hogy minden egyes darab színtiszta, természetes alapanyagok felhasználásával készül. Nincs mesterséges színezék, se tartósítószer. Az arcpakolás alapok – termékeink egy részét ezek adják – például nem tartalmaznak vizet, helyette a tápláló joghurtot, mézet, rózsavizet keverheti bele a vásárló. Ugyancsak a természetes, bio alapanyagokra építette kekszkészítő mellékfoglalkozását is. Házi tojás, házi méz, kecsketej, teljes kiőrlésű liszt és a tejérzékenyek által is fogyasztható vajkülönlegesség, a saját maga által készített ghí adja meg finom házi süteményeinek az alapját.

eszter4Ezek a szép sorban kikísérletezgetett újítások egyre nagyobb vásárlói elégedettséget eredményeznek. Egyrészt növekvő igény látszik a mai mű-világban a természetes alapú, házi készítésű dolgok iránt, másrészt a kecsketej annyi pozitív tulajdonságot hordoz magában, hogy képes minden bőrproblémán legalább egy kicsit segíteni. Viszont Eszter nem egy olyan hálálkodó levelet kap, amelyben évek óta nem múló panaszai teljes gyógyulásáról számol be a kecsketej készítmény használó. Persze, hogy az elégedett, visszatérő vevők viszik előrébb az üzletet és töltik fel lelkesedéssel további munkájában a készítőt.

Eszter története nem pusztán egy üzleti vállalkozásról szól. Az

eszter5önszorgalommal kitanult mesterség, a már-már gyermeki kapcsolata az állataival, azt mutatja, hogy a falusi élet minden velejáróját szeretettel és odafigyeléssel végzi. Hiába nehezebb, munkásabb a vidéki lét, úgy látja, jól döntött, amikor otthagyta a várost. Amit mára kialakított maga körül, ahogyan beilleszkedett a falusi életbe, abszolút megelégedettségére van. Nincsenek is nagyravágyó tervei. Talán csak egy picike akad. Ha majd egyszer lesz szíve másra bízni a tanyáját, egy rövid időre szívesen kiruccanna a török tengerpartra. Hogy miért menne és miért pont oda? Maga sem tudja, hogy mi húzza arra. Már lélekben régóta kacérkodik a gondolattal.  Erre én zárszóként azt tudom felelni, hogy küldjön egy képeslapot, ha odaért, amiből megtudhatom, hogy teljesült-e picinyke álma.

2012.08.01.

 

 

Édesség csipkeköntösben-Noé Nelly

mézes1Akár egy találós kérdéssel is kezdhetném soraimat. Melyik az az édesség, amelyikhez vajra, tojásra, cukorra, lisztre és – most jön a lényeg – jó sok mézre van szükség? Az íze kicsit fahéjas, kicsit ánizsos, kicsit gyömbéres és olyan omlósan puha, amikor a szánkba kerül. Igen, a karácsonyi ünnepek legjellemzőbb süteményét próbáltam körülírni: ez a mézeskalács. Most sokan legyintenek, hogy ugyan már, nem nagy kunszt, minden karácsonykor saját készítésű mézessel díszítik a fát. Ám én rábukkantam egy olyan kézművesre, aki az év minden napján süti a mézes süteményeket, és olyan csipkedíszt rittyent rá, hogy ámul, aki meglátja.

mézes2Noé Nellynek hívják az iparművész hölgyet, aki a fazekasság területéről hajózott el a mézeskalács sütéshez. Gyerekkora óta jelen van az életében az alkotás, annak ellenére, hogy egyetlen családtagja sem űz iparszerűen semmilyen kézműves tevékenységet. Nellynek mégis már kicsiny korában mániájává vált, hogy olyan dolgokat vegyen a keze ügyébe, amiből kisebb nagyobb átalakítás, formázás után valami egyedit hozhat létre. Talán a sors vonzása, hogy később lehetősége nyílt fazekasok között dolgozni, ahol ugyan a kerámiák festését nem végezte, de a csodálattal figyelt díszítői munkát apránként elleste, eltanulta. Ezeket az elcsent, jól megfigyelt technikákat tudta átemelni a saját elképzeléseibe, amivel útjára indította a mézeskalácsos foglalatosságát. Hiszen az, amit csinál, nem pusztán a jó kézügyesség dolga. Jó adag képzelőerőt is igényel, hogy miként díszíti meg a mézeskalács szívet, hogyan formázza meg a komplett babaszobát vagy hogyan festi ki a hímestojásokat. Ő ezt ekképpen fogalmazta meg nagyon szépen: „ hiába a jó elgondolás, ha nincs hozzá kéz, és hiába az ügyes kéz, ha nincs megvalósítandó elképzelés”.

Ha pedig szóba hoztam a hímestojást, említenem kell, hogy ezeknek festésében is utánozhatatlanul tehetséges az alkotónő. Oly annyira igaz ez, hogy két évvel ezelőtt egy rangos díjat érdemelt ki a tojásfestéssel. 2010-ben a XV. Országos Élő Népművészet pályázaton Gránátalma-díjjal jutalmazták a munkáját. Azóta is A-kategóriás, lezsűriztetett termékeket készít. S, ha már jutalom és elismerés, nagyon sok dicséretben részesül a vásárlóitól. Nem csak a jeles ünnepek táján van igény a csipke-díszes mézeskalácsaira, hanem az év egészében vannak megkeresései. Népszerűek a termékei keresztelő alkalmából, esküvőkor, ballagáskor, születés és névnapkor. Népi mintákkal, feliratokkal tudja egyedivé, személyre szólóvá tenni a süteményeit, amelyek ezáltal az alkalom megható és emlékezetes elemei lehetnek.

mézes3Persze nem csak vásárlói vannak, hanem nagy számmal akadnak olyanok is, akik megtanulni szeretnék a készítést, ellesni a fortélyokat. Nem zárkózik el egyetlen érdeklődő telefonhívástól, levéltől, személyes megkereséstől sem. Szívesen segíti azokat, akik rátévedtek a kézműveskedés eme talajára. Tapasztalataival és gyakorlatával örömmel támogatja a kezdő mézeskalácsozókat.

Furcsa, eddig kevés olyannal találkoztam, akinek a szabadidő, a kikapcsolódás is a munkát jelenti. Ha éppen senki nem várakozik mézesfigurára, akkor kísérletezgetéssel tölti az idejét. Próbálgatja a színeket, formákat, töri a fejét az új terveken. Ezáltal az egész napját kitölti az alkotás élménye, más hobbira, elfoglaltságra cseppnyi ideje sem marad. Szerencsésnek tartja magát, hogy jó ötletei nap, mint nap akadnak, amelyek előbb-utóbb megvalósításra kerülnek. Ezekkel a megújításokkal pedig egyre több csodálót és vásárlót vonz magához, hiszen mint mondja, a míves, egyedi dolgokat szeretik és keresik az emberek.

mézes4Valóban, az ő csodálatos, precízen aprólékos, színekben és formákban összehangolt, térbeli mézesfiguráival lenyűgöző alkotásainak aligha lehet ellenállni. És az ízét még nem is említettem. Ha csak rágondolok az illatos, lágyan fahéjas, szegfűszeges, morzsáira omlós süteményeire, máris elolvadok. S, ha még mindehhez társul egy látványban gazdag, gyöngyökkel, csipkékkel, feszes mázzal feldíszített gyönyörűség, nos, azt már Noé Nelly népi iparművész mézeskalácsainak nevezzük.

2012.07.25

 

 

 

Mesélő gyöngyök-Baló Mária

gyöngyöző1Végy egy-két marék gyöngyöt vegyesen, drótot, fonalat vagy damilt, vedd fel a szemüvegedet – ha már szükség van rá – és alkoss valami csodaszépet. Gondolom a legtöbben, így tennék én is, szép sorban felfűznék őket és a nyakukba akasztanák, mondván, hogy alkottak egy nyakláncot. Jómagam is azt gondoltam, hogy ezek a picinyke díszítőelemek az ékszerkészítésen kívül semmi egyéb alkalmasságot nem tudnak ellátni. Ám mióta megláttam Baló Marcsi honlapját, már tudom, hogy a gyöngy egy falikép formájában is megállja a helyét. Sőt, nem csak megállja a helyét, hanem káprázatos, különleges alkotás válik belőle képként.

Marcsi végtelen türelméről ad tanúbizonyságot az, hogy a rizsszemnyi mütyürökkel hozzávetőlegesen egy A/4-es papír nagyságú felületet képes kitölteni. Alkotásai hetek, olykor hónapok fáradtságos munkájának eredményei. Persze hozzáállása, kézügyessége fiatal lány kora óta benne van. Amikor fiatal volt, a kézimunkázáshoz minden lánynak illett konyítani. Ezért aztán megtanulta a kötést, a sima, majd a keresztszemes hímzést. Ezekre az alapokra építette nyugdíjasként, felszabadult idejében a drótékszerkészítést, a gyöngyfűzést, végül a gyöngyhímzést.

gyöngyöző2Képei nem kitalált, vaktában megálmodott ábrák. Mivel vonzódik a népmesék, regék világához, egy-egy ilyen történetből ragad ki jeleneteket és azt fűzi képi formába a gyöngyök segítségével. Előrajzolás helyett, az interneten fellelhető népművészeti ihletettségű képeket használja sablonnak. Így született meg a Csodaszarvas, az Árgyélus királyfi, az Égig érő fa, az Üveghegyen túl és további magyar népmesék és regék gyöngy- hímezte jelenetei.

Ha már beszéltem az ékszer és gyöngykészítésről, meg kell említeni, hogy Marcsi keresztszemes hímzésben és rongybabakészítésben is jártas.  Alkalmanként tarka ruhás, nyakigláb, nyurga kócbabák kerülnek ki a kezei közül. Keresztszemes hímzései pedig természetesen népi motívumok jól elrendezett egyvelegéből áll. Ám kitekintés ide, kitekintés oda, az igazi szerelemet, a legnagyobb elhivatottságot a gyöngyképek készítése jelenti számára. A ma fellelhető gyöngyök sokfélesége, a színek és formák határtalan kínálata, ellenállhatatlanná teszi a

gyöngyöző3

vásárlást annak, akit egyszer megbabonáz a gyöngyözés. Marcsi pedig bevallja, hogy a keresgélés, beszerzés, fűzés egy abbahagyhatatlan folyamat. Aki egyszer rákap az ízére, többé nem tud megálljt parancsolni magának. Ráadásul annyi ötlete van, annyi megvalósításra váró rajz, történet van a fejében, hogy még igen sok gyöngyre van szüksége.

 

Reméli, fordul még a gazdasági helyzet úgy, hogy nem csupán a maga örömére készítheti a képeket, hanem alkotásai sokak otthonába is eljut. Addig is nyughatatlanul bíbelődik az apró gyöngyszemekkel és ámulatba ejti azokat, akik azt hiszik, hogy a gyöngy csak egy sor nyakláncra vagy karkötőre alkalmas. Most viszont már mindannyian tudjuk, hogy csupán tucatnyi féle és fajta darabra, türelemre, hozzáértésre, jó ötletekre van szükség ahhoz, hogy egy csillogó gyöngyképünk legyen. Persze, nem tudom, hogy lehet-e utánozni, túlszárnyalni az alkotó egyedi képeit. Kívánok mindenkinek sikereket a próbálkozásokhoz, Marcsinak pedig további sok-sok türelmet és örömöt a munkáihoz!

2012.07.19

 

 

Képek az üveglapon - Ambrus Edit

napocskaHa azt a szót hallom, hogy üvegfestés, nekem azok az unatkozós téli esték jutnak eszembe, mikor az ebédlőasztalt körülüljük a gyerekekkel és egy sablon fölé hajolva kontúrozunk, majd színekkel töltjük ki a formát. Aztán a meleg ablakpárkányban szárítást követően helyes kis műveink az ablakot, csempét díszítik, egészen addig, amíg nem alkotunk egy nagyobb, színesebb, tetszetősebb darabot a helyébe.

Hasonló fázisokat végez Ambrus Edit üvegfestmény készítő is, azzal a különbséggel, hogy ő közvetlenül az üvegre dolgozik, és persze nem egy készen kapható sablonról veszi a mintát, hanem a saját, illetve a megrendelő ötletét valósítja meg.

A rajztehetségét évekkel ezelőtt egy nagyon érdekes és mondhatni, nem szokványos szakmában kezdte kibontakoztatni. Régészeti rajzoló a foglalkozása, ami nagy vonalakban annyit jelent, hogy az ő dolga a feltárt leleteket megfelelő méretarányban és minőségben megrajzolni, hogy azok publikálásra alkalmassá váljanak. És hogy egy régészeti rajzolóból hogyan lesz festőművész? A véletlen folytán, egy felkérésnek köszönhetően. Ezzel a felkéréssel kapott kedvet a festéshez, s mint a szép munkáknak általában, az ő festményeinek is gyorsan híre ment. Pedig mindent, amit ma erről a szakmáról tud és mindent, amit képes megvalósítani üveglapra, tükörre, azt önerőből, a saját tapasztalataiból, olykor hibáiból tanulta meg.kályhacsempe

Kedvenc ábrázolási formái: a népi motívumok, a régészetből merített szimbólumok és a fantázia világa. A színek, amelyek az ő képeiben nem kirívóak, hanem melengetően egymásba simulóak, próbálkozás, kísérletezés, egymáshoz viszonyítgatás munkája, hogy a végeredmény minden vonása harmonizáljon egymással. Nagy gondosságot és előtervezést igényel a munkája, hiszen, mint mondja, a felhasznált anyag nem ad módot az utólagos javításra. Mélypontjaiban, bizonytalanságaiban a férje a megfelelő támasza. Nem csak ötletekkel, véleményekkel van segítségére, hanem a faliképek keretei is az ő keze munkáját dicsérik. Így ketten, egymást kiegészítve képesek ezeket a törékeny, finom alkotásokat az érdeklődők elé tárni. Például egy kiállítás keretein belül. A közelmúltban Zalaegerszeg egyik kávézójának falain csodálhatták meg a látogatók a művész képeit. Edit egy-egy kiállítás alkalmával lelkileg gazdagabban tér haza, hiszen a kapott visszajelzések inspirálják a további munkáiban. Sokszor pedig olyan hasznosítható ötleteket kap, amelyek szintén besegítenek egy későbbi kép megalkotásakor.honfoglalás

A régészet, a festés és a hétköznapi teendők mellett mi fér még bele az idejébe? Mindenképpen az újítások, a hasonló művészeti ágak kipróbálása. A fa és a kavics festésével is próbálkozik. Kacérkodik a tűzzománc művészettel, a vászonra festéssel, a tiffany lámpákkal és a történetírással, amit saját grafikáival szeretne illusztrálni. A teljes kikapcsolódást pedig az olvasás és a zenehallgatás garantálja számára.

pákászÁm bármerre is sodorja a nyughatatlan alkotni vágyás, az üvegfestészethez sosem lesz hűtlen. A megrendelések, elismerések, kiállítások mind-mind bizonyítékai annak, hogy Ambrus Edit tehetsége mellett nem lehet elmenni. Elnézve a színes élettel megtöltött képeit, - amelyeket olyan varázslatossá tesznek a vékony vonalak, az üveg által áttetsző tiszta színek – valóban jó elmerengeni a látványukban. Igen, tényleg egy lelki és szellemi utazást élhetünk meg a képeit nézve, mint ahogy Edit foglalja össze az alkotásai érzésvilágát. Utazzunk hát örömmel ebben a légies térben és hagyjuk elvarázsolni magunkat az alkotó melegséget sugárzó festményeivel. Jó andalgást kívánok hozzájuk!

2012.07.13.

 

 


Ligeti madárvédelem

madárkaA természet közös kincsünk, amit óvni kell, törődni kell vele. Vannak, akik egész életükben ilyen-olyan ok folytán nem figyelnek a környezetükre, nem törődnek annak védelmével. Velük szemben pedig – szerencsére – akadnak olyanok, akik már nagyon fiatalon gondos védelmezőivé, szerető barátaivá válnak a természetnek.

Lampert Benedek, a maga 17 évével (!), felnőtteket megszégyenítő hozzáállással és erőbedobással dolgozik azon – iskola mellett -, hogy a XVI. kerület madárvilágát gondozza. Tavaly tavasszal egy odútelep felállításával kezdte gondjaiba venni az Erzsébet-liget jelentős és gazdag madár állományát.  Néhány hónap múlva már egy rendezvényen népszerűsítette a programját, illetve ekkor csatlakoztak hozzá további lelkes tagok. Jelenleg 20 olyan ember áll mellette, akik munkahelyi, iskolai teendőik ellenére elkötelezett gondozói a liget természetvilágának. Legnagyobb segítője és barátja, Ágoston Dávid, akit jobb kezének tekint madárvédelmi feladataik ellátásában. Az év egészében felügyelik, etetik, itatják a madarakat, takarítják, karbantartják az odúkat. Továbbá megfigyeléseket végeznek, adatokat rögzítenek, sőt, esetenként madármentést is végrehajtanak.

BeniNemcsak a sokak által ismert sárgarigót, fülemülét, fácánt lehet itt megfigyelni, hanem a különleges és ritka madarakat is, például: vörös vércsét, szürke légykapót, karvalyt, füles kuvikot, sisegő füzikét. A sokféle madár ellátása nem csak sok időt és energiát igényel a csoporttól, hanem jelentős anyagi vonzattal is jár. A helyi önkormányzat az egyetlen támogatójuk ahonnan pénzügyi segítségre számíthatnak. Természetesen örömmel fogadnak más forrásokból jövő anyagi felajánlásokat. Ám pénz hiányában sem adják fel az álmaikat. Az elért sikerek – úgymint odútelepek, tanösvény, madárbarát óvoda, előadások, madármentések – azt igazolják, hogy jó úton járnak, tevékenységük nem mihaszna időpocsékolás. A pozitív hangvételű elismerések, a munkájuk iránti érdeklődések, a tanösvény látogatottsága mind-mind bizonyíték arra, hogy az embereket érdekli és szeretik, amit sok-sok időráfordítással a liget megóvásáért tesznek.

oduA jövőben feladataikat szélesíteni szeretnék a kerület egyéb állatfajainak és növényeinek gondozásával, megfigyelésével. Benedek szavait idézve pedig a céljuk mindig ugyanaz: a madarak és a természet védelme. Olyan jóleső ezt a mondatot egy tizenéves szájából hallani. Öröm, hogy a saját maga által alapított szervezet programjaival igyekszik a fiatalokat buzdítani, ösztönözni a természet megismerésére. Lelkes csapata ügyes taktikával létesített odúkat a legkisebbek környezetébe - egy óvodához - hogy már az egészen apró korosztály is „megfertőződjön” az állatvilág iránti odafigyeléssel, határtalan szeretetével.

Ezek után pedig ha úgy érezzük, hogy követnünk kell ennek a maroknyi csapatnak a törekvéseit, akkor nem lesz nehéz valóra váltani a Kishercegből vett, nagyon is aktuális és ide illő idézet mondanivalóját: „Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.”

2012.07.02.

 

Egy kontinens íze képekben - Bagyinka Bernadett

B. BernadettEngedjék meg, hogy e cikk elején egy szösszenetnyi múltbéli kitérőt tegyek, hiszen írásom főszereplőjét, ha nem is tekinthetem személyes ismerősömnek, mégiscsak földimnek kell hogy nevezzem. Gyermekkoromban három-négyháznyira lakott tőlünk a Bagyinka család. A garázsból kialakított fagylaltozójukban gyakori vendég voltam nyaranta. Alig-alig ismertem a családot, épp csak annyit tudtam róluk, hogy van egy Bernadett nevű lányuk, aki majd egykorú velem. Nem alakult ki semmilyen kapcsolat közöttük, és elrepült jó néhány év is a fagyizós nyarak óta, de amikor nemrégiben egy véletlen folytán találkoztam a fotójával az interneten, rögtön felismertem. Igen, ő az a Bagyinka Bernadett, aki akkor, gyerekszemmel kicsit elszigetelten, kicsit félrehúzódva élt a szüleivel. S lám, mostanra egy elismert, tapasztalt, világot járt, kiállításokkal büszkélkedő grafikus művész vált belőle.

yoruba1Persze, hogy felkeltette az érdeklődésemet, és a gyors kapcsolatfelvétel után megkértem, hogy mesélje el, hogy Albertirsáról indulva, hogyan jutott el átvitt és konkrét értelemben Afrikáig.

Az alap, a kiindulási pont, már gyerekkorában gyökeret vert benne. Örömmel rajzolt, használta a színeket, szívesen merült el az alkotás adta képzeletvilágba. Valószínűleg több volt a rajzaiban, mint egy unatkozó firkálás, hiszen képzőművészeti középiskolában végzett és érettségizett. Néhány év múlva, egy rajz- és művészettörténet tanári, és egy vizuális nevelőtanári diplomával elkötelezett rajongója lett Afrikának. A főiskolán kapta a kezdeti ízelítőt az afrikai életvilágból. Ettől kezdve, időt és energiát nem sajnálva vetette bele magát előbb az észak majd a nyugat afrikai kultúrkör felfedezésébe. Beleszeretett ennek a világnak a sokszínűségébe, a titokzatos és mély hitvilágába, az életvitelükbe, az európai ember számára merőben más kultúrába. Míg az átlagember ellenérzésekkel, olykor előítéletekkel viseltetik az afrikai kontinens világa iránt, Bernadett a felszín mögé nézve yoruba2egy megismerésre váró etnikumot próbál közelebb hozni a képeivel. Afrikai ihletettségű rajzos grafikáival igyekszik a megszerzett tapasztalatait és kialakult érzéseit megmutatni. Még szabadidejét is kutatással, tanulással, ebben a földrészben való elmélyüléssel tölti. Kutatásainak legjellemzőbb pontja, Nigéria törzsi világa és művészete. Magához legközelebb állónak a yoruba közösség stílusjegyeit tartja, amely meghatározóan hat saját munkáira. Kiállításainak hangulata is megegyező a képeivel. Afrikai dobosok segítségével, valamint nagynevű meghívottak szerepeltetésével próbálja méltóan közönség elé tárni alkotásait. Mint mondja, külföldön sokkal nyitottabbak az idegen kultúrák megismerésére az emberek, mint hazánkban. Azonban ez nem tántorítja el abbéli céljától, hogy közel hozza Afrikát azok számára, akik nyitottak erre, illetve lerombolja azt a téves tudatot, amivel rendelkezünk e népcsoport iránt. Képei grafikai eszközök segítségével készülnek, többnyire színes ceruzával. Londonban oklevelet szerzett számítógépes grafikából, de nem sikerült megkedvelnie ezt az irányt, ezért maradt a kézi rajzolásnál. Munkássága során jó néhány olyan barátot gyűjtött maga mellé, aki támogatják az útján, illetve komoly szakmai tudásukkal segítik a fejlődését. Dr. Biernaczky Szilárdot, aki néprajzkutató, egyetemi előadó és Victor Makazat angólai nagykövetségi főtitkárt személyes barátjának tudhatja. Valamint hálás szívvel gondol azokra a művészekre, akik elindították a pályán, néhányukhoz azóta is töretlen barátság köti.

yoruba3Írásom végére keresgélésbe kezdtem, hogy valami olyan zárszót tegyek ide, ami összefoglalja Bernadett munkásságát, illetve e bemutató által sokakban kialakult képet róla. Az nem kérdés, hogy nagyon szép pályafutást tudhat magáénak, hogy sikerekben bővelkedik az élete. A jövő kimenetelét azonban általában nem tudjuk. Viszont találtam egy mondatot, amit valahová ő írt bejegyzésképpen, más munkáját dicsérve. Most ezt a mondatot állítom elé, egyben jókívánságként. „Aki ilyen tehetséges, azzal van valami célja az égnek, biztosan.”

2012.06.14.

 

 

 

Szépségek egy gravírozó tollával - Parázsó Viktória

gravír1Létezik egy kézműves technika, amit már évezredekkel ezelőtt is alkalmaztak. Egyiptomban a hieroglifák, Dél-Afrikában a víztartó edények, Nagy Sándor korában a drágaköves pecsétgyűrűk mind-mind gravírozó technikával készültek. Már akkor is számtalan anyagot tudtak díszíteni ezzel a módszerrel. Ez ma sincs másként, a fémektől kezdve, üvegen, fán át, még tojást és bankjegyet is el lehet látni gravírozott dísszel, jelöléssel. Ami változik és fejlődik, azok a megmunkálás eszközei. A hagyományos módszerek gépesítettek, számítógép vezéreltek lettek. Ám, mint oly sok kézműves eljárás esetében, vannak, akik a hagyományos készítést tartják mérvadónak, azaz kézzel gravíroznak.

gravír4Parázsó Viktória is ezen ágát végzi e technikának. Messzi területről hajózott a gravírozás talajára. Jobbára a kíváncsiság vezérelte, hogy kipróbálja magát ebben a művészetben. Leírásokra, képekre támaszkodva indult el az úton. A kezdeti sikerek elegendő önbizalmat adtak számára ahhoz, hogy több időt és energiát fektessen bele. Szórólapokon próbálta népszerűsíteni az általa készített dísztárgyakat, de felismerte, hogy hatékonyabban célt ér, ha igénybe veszi az internet adta lehetőségeket. Így sikerült ismertségre és növekvő megrendelésekre szert tennie.gravír3 Fontosnak tartja, és magával szemben is megköveteli a minőségi munkát. Alkotásait precízen, minden darabot egyedi gondossággal állít elő. Az évek folyamán már-már családi vállalkozásként működik, a férjét is bevezette a gravírozás ismereteibe. Alkalmanként mindkettejük kezére szükség van, ha úgy hozza egy megrendelés. Közben pedig anyaként is derekas helytállást bizonyít. Két kisgyermek gondozása nem kevés idejét és energiáját köti le. Viszont van egy családtag, akire mindig számíthat, aki segítségére siet, és sok nehézséget levesz a válláról; az édesanyja. Így, ha adottá válnak a körülmények, hogy alkosson: díszített üveg, fém, fa tárgyak kerülnek a kezei alól. A tojás csipkézésével is kacérkodott, elsősorban a húsvéti ünnep apropóján. Dédelgetett tervei nem nagyravágyóak, csupán egy tisztes vállalkozást szeretne kialakítani ezen elfoglaltságából.gravír2

Egy-egy munka között békés családi életet él marcali otthonában kutyával, halakkal, orchideák gondozásával. Előnyben részesít minden olyan szabadidős programot, amit a családjával együtt végezhet.

Elégedett, visszatérő megrendelői a bizonyíték arra, hogy értéket képvisel a szakmában. Az elmúlt három év elegendő gyakorlatot hozott számára ahhoz, hogy az ügyfelei megelégedett vásárlóként távozzanak tőle. Legnagyobb elismerésnek érzi, amikor az ügyfél népszerűsíti, és egy új megrendelőt hoz maga mellé. Az a tény pedig, amit oly sokat emlegetünk, azaz a szívvel, lélekkel való munka, valóban varázslatra képes. Még az oly hideg tárgyat is, mint az üveglap, szépséggel tud megtölteni két ügyes kéz.  Jómagam, és e dísztárgyak kedvelői nevében kívánok Viktóriának sok erőt és kitartást, hogy ezt a varázslatot még sokáig szeretettel és megbecsüléssel végezhesse. ( www.goblein.eu )

2012.06.12.

 

 

Natúr világ - Patyi László

posta kocsiA napokban egy véletlen sodorta elém azt az embert, aki bár eredeti foglalkozását tekintve műszerész, manapság a fából készült dísztárgyaival arat egyre növekvő népszerűséget.

Patyi László, városi fiúként nevelkedett, de a vidéken töltött nyarak nagy hatással voltak rá. Akkoriban ugyan még nem tudhatta senki, hogy élete derekán famegmunkálással fog foglalkozni, de a vidéki életforma megalapozta a természethez való vonzódását. Pályafutása során sokféle területre hajózott el, míg végül a kézművességnél kötött ki. Kényszerű döntésen alapult, hogy a barkácsoló kedvtelését pénzszerzési formára váltsa. Állás nélkül, tengernyi nyakába szakadt idővel és a két keze adta ügyességével nekivágott egy új vállalkozásnak. A kezdet időszak próbálkozásait, egyre nagyobb önbizalommal végzett gyakorlat váltotta fel. Közben pedig kifejlődött az az egyéni látásmódja, amivel képes egy akácfa ágban meglátni, például a virágtartó lehetőségét.

Nyitott szemmel jár. Erdőben, útszélen, ismerősök fáskamrájában kutatja, vadássza a különleges madár házmunkadarabokat. Vonzódik az olyan egyedi fadarabokhoz, ami valamitől – például az erezete miatt – különleges és szép. Ma már tágabb környezetében is ismerik a munkáját, ezért konkrét megrendeléseket tud teljesíteni. A jellemzően hengeresre megformált, fa rudas építményei közül a madárházak és a gravírozott felirattal díszített kínáló tálcái a legnépszerűbbek. Szívesen használ parafa dugót, vékonyabb és vastagabb ágakat is, így komplikáltabb, időigényesebb tárgyakat képes kiadni a keze közül. Lenyűgöző ügyességgel alkot kilátót, vízimalmot, kerekes kutat, de még nosztalgikus gyerekjátékok is szerepelnek a palettáján. Az, hogy milyen fából, miféle dísztárgy válik, az adott darabban rejlő tulajdonságok mondják meg. László, ezt nagyon szépen úgy fogalmazta meg, hogy a fa tanította meg rá, hogy mit csinálhat belőle, mibe egyezik bele.

kerekes kútPersze nála is előfordul, hogy megtorpan, mert valamilyen számítás elcsúszott, valamilyen nem várt akadály gördül a feladatai elé. Ám csak rövid időre szokott megpihenni az alkotása felett. Azt mondja, hogy még éjjel is képes elmélkedni egy-egy darab sorsán, hogy aztán reggel megújult ihlettel folytassa a munkát. Keveset pihen, folytonos tettvágy hajtja, és persze nagyon igényli a visszajelzésekből adódó támogatást. Ebből a célból hozott létre egy internetes oldalt, ahol közszemlére bocsájtja az elkészült darabokat. Gyönyörködtet és csábít, közben a reakciókat, a fogadókészséget vizslatja. Mint mindenkire, rá is doppingként hat minden egyes szívet melengető jó szó, dicséret és elismerés.

És mit csinál László, ha éppen nem fúr és nem farag? Elsősorbanvízi malom olvasással tartja karban a szellemi frissességét. Természetkedvelőként a kerékpározás vonzza. Ha pedig éppen egyikhez sincs kedve, labdás sportoknak hódol a televízió előtt. Ja, - ezt a bemutatkozó levelében kiemelt fontosságúnak tartotta – szereti a jóféle vörösbort.

Mi mást is kívánhatnék neki zárszóként, mint azt, hogy még sokáig borozgasson szeretett családja körében, és még sok-sok évig kitartson példaértékű munkaszeretete a fa művesség iránt.

2012.05.25.

 

 

Álomból valóság, avagy kérj bármit, Róbert teljesíti - Vámos Róbert

Nézek egy képet. A felső sarokban mosolygósan szikrázó napocska szórja a fényt. Középen egy barna lovacska, akinek szintén jókedvű vigyor ül az arcán. A lovacskán egy pillangó, az elmaradhatatlan mosollyal. Alattuk egy név, cifra betűkkel: Nóri. Aztán amott egy másik kép, egy vidám életkép. Anya süt, apa a pénzre vigyáz, nagypapi borászkodik. Mindezt beteríti az életteli, gazdag színvilág és egy újabb felirat: Rigó család.

Mindezeket nem egy festményen vagy egy plakáton látom, hanem tenyérnyi méretű dísztárgyon. Adott egy nyárfalap, amiből öt-hat munkafázison keresztül személyre szóló ajándéktárgy válik. Mindehhez elengedhetetlen a jó kézügyesség, jó szín és forma érzék. Ezeknek a képességeknek a birtokában válhat egy natúr falapból egy egyedi, névre, családra szóló, jókívánságot, szlogent közvetítő ajtódísz vagy hűtőmágnes. Ám aki jól bánik a ceruzával és az ecsettel, még annak sem könnyű megvalósítani a látottakat, ha nincs meg benne az a szeretet és játékosság, ami élettel tölti meg a tenyérnyi képet.

Vámos Róbert, mert így hívják a dísztárgyak alkotóját és kitalálóját, a nyughatatlan kreativitásnak és alkotni vágyásnak köszönhetően kezdett bele a vállalkozásába. Eleinte csak az ismerősei, családtagjai körében ajándékozta a maga által készített vidám táblákat. Azonban miután kiderült, hogy tetszetős és jópofa amit csinál, és az ismerősein kívül mások is szeretnék ha egy kézzel festett, névre szóló tábla fityegne a bejáratnál, megteremtette a feltételeit, hogy bárki hozzájuthasson. Róbert alkotói aktivitását mi sem jelzi jobban, mint hogy 2011 nyara óta már több ezer(!) dísztárgy került ki a kezei közül. Mint mondja, hatalmas inspirációt adnak számára a megrendelők elégedettsége, a visszajelzésekből áradó dicséretek tömkelege. A honlapján szemezgetve látható, hogy számtalan jelzővel illetik ezeket a dísztárgyakat. Kinek vidámságot, kinek jókedvet, kinek egyediséget jelentenek a mutatós darabok. Abban mindenki egyetért, aki tulajdonosává válik egy ilyen táblának, hogy a képre pillantva mindenféle jó érzés és jó kedv szabadul fel az emberből. Nosztalgiából, egy-egy emlék felidézéséből, a szeretett személyre gondolva, boldogan elmerenghet a falatnyi pillanatképben. Csak egy kép, de a tulajdonosának emlékeket, szép pillanatokat rejthet a színpompás rajzvilág.

Mindenképpen említést érdemel, hogy Róbert meglehetősen sokoldalú ember. Nem csak festésre használja a kezeit, hanem számítógépes modellezéssel a lakberendezésben is tud ötletekkel szolgálni. A képeken kívül az írás is érdekli, versek, cikkek, felnőttmesék szerzője is. Lételeme a zene, a zongorával, a gitárral és a bendzsóval épp olyan jól tud bánni, mint a ceruzával. Szabad perceiben a családján kívül a jövőbeli terveire összpontosít. Szívügyének érzi, hogy rajztudását továbbadja, illetve a tehetséges művészpalántákat felkarolja. Elsősorban a különleges látásmódra, a pillanat adta ihlet képességére szeretné megtanítani a hozzá fordulókat.

Tehát ha valaki nem tudja, mivel lepje meg az ismerősét, vesse papírra a gondolatait az illetőről és Róbert megalkotja azt a maradandó tárgyat, amivel utánozhatatlan, frappáns ajándékot tud átnyújtani. Ha pedig önmagunkat kívánjuk megajándékozni és beszerzünk az ajtónkra, kapunkra egy ilyen egyedi névtáblát, a szomszédaink irigykedését garantáltan kiváltjuk vele.

2012.05.21.

 

 

Csak bátran, kreatívan - Odlerné Bagi Judit

Mindenkinek az otthonában napi szinten keletkezik olyan hulladék amivel nem tud mit kezdeni. Elsősorban a csomagoló és tároló anyagokra gondolok, úgy mint műanyag palack, tejes doboz, konzerv doboz, papírtörlő guriga, újságok, stb. Ezeket kell és már elég jól megtanultuk elkülöníteni a háztartás egyébb hulladékától, hiszen újrahasznosítható anyagokról van szó.

Néha elteszünk néhány tejfölös dobozt, mert jó lesz tavasszal palántát nevelni benne. Esetleg a toalett papír gurigáját odaadjuk a gyereknek, had fesse ki kedve szerint. A kinőtt, elhasználódott ruhanemű pedig nagyon jól megteszi portörlőnek, ezért néhányat félreteszünk abból amit amúgy kidobnánk.

Aztán itt van valaki, aki továbbgondolta az újrahasznosítást és ezekből- az átlagember szemszögéből nézve- hulladékokból szemet gyönyörködtető alkotásokat készít. Odlerné Bagi Judit azaz odijudit irígylésre méltó kreativitással varázsol PET palackból vázát vagy telefonkönyvből írószertartót, de még pénztárcát is tud készíteni üdítős dobozból. Nála a reklámújság sem kerül veszendőbe, fonni tud vele, így készít kosarakat, tálakat. Lenyűgözően ügyes és leleményes módon alkot egészen meghökkentő szépségű tárgyakat a szemétből.

Mint mondja, külföldi lapokból, könyvekből, internetes oldalakról veszi az inspirációt. Az onnan merített ötleteket kipróbálja és ha működőképes a dolog, megosztja saját weboldalán, hogy mindazok akik kedvet éreznek az efféle szórakozáshoz, útmutatóul szolgáljon. Juditnak nem szakmája ez a fajta művészet, számára csupán hobbi, kikapcsolódás, hasznos időtöltés. Pusztán a maga szórakoztatására kezdett bele és állítja, hogy semmiképp sem váltaná pénzre az alkotásait, inkább barátai, ismerősei között osztja szét őket. Szerencsés, hogy rendelkezik egy olyan egyéni látásképességgel, hogy egy kidobott tejesdobozt addig forgat a kezében, míg ki nem ötli, hogy például táska alapanyaga lehet.

Dicsérendő a saját maga által megtervezett honlapja is, ami nem csak hogy első ránézésre kellemes a szemnek, de a lépésről-lépésre végigvezetett munkaleírás szinte csábítja az embert, hogy megpróbálkozzon valamivel az ott látottakból. Judit nagy lelkesedéssel keresi az új kihívásokat ezen a területen, folyamatos bővítéssel kívánja előrébb vinni az általa működtetett honlapot.

Szóval, ha egy napon amikor épp kihajítanánk valami műanyag, papír, textil, fém szemetet, jusson eszünkbe, hogy egy cseppnyi kézügyességgel lehetne belőle váza, mécsestartó, kosár, válltáska, térelválasztó, szék, játszóház…Már önnek is beugrott egy ötlet?

 

2012.05.20.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet